Jogi esetek

Két magyar fiatal Németországban végezte tanulmányait, egymásba szerettek, és a lány rövid idő múlva teherbe esett. Összeházasodtak, megszületett a kicsi, ám hamarosan elváltak. Szépen megegyeztek, hogy a kisfiú az anyánál marad, a kapcsolattartásról külön megállapodást készítettek arra az esetre, hogyha a szülők egy országban tartózkodnak, illetve arra az esetre, ha nem. Azt is írásba foglalták, hogy amikor a gyerek iskoláskorú lesz, új megállapodást fognak kötni.
Hosszú ideig békésen megvoltak: a férfi visszaköltözött Magyarországra, az anya Németországban maradt a kisfiúval, de rendszeresek voltak a látogatások. Egy alkalommal a férfi nem vitte vissza a megbeszélt időpontban a kicsit Németországba, és utána még egy hónapig magánál tartotta. Legközelebb már fél évig nem engedte vissza a kisfiút, magyar óvodába íratta be, és a gyerek csak a bíróság és a végrehajtó közbelépésére került vissza édesanyjához Németországba.
Ezt követően az anya az ottani bíróságon kérte, hogy szabályozzák újra az apa kapcsolattartását: vagyis ritkítsák meg a láthatásokat, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyesmi. A német bíróság eleget is tett a kérésnek. A kisfiú időközben német állampolgárságot is kapott, és Németországban iratkozott be az iskolába.
Az apa Magyarországon pert indított azért, hogy a gyermek elhelyezését változtassák meg, mivel az anyuka elzárja előle a gyereket, és megpróbálja elidegeníteni tőle. Ráadásul nem tartja be egyezségeiket, sem a szabályokat - hiszen a gyermek életére kiható döntésekben (mint például a német állampolgárság megszerzése) közös megegyezéssel kellett volna dönteniük. Mindez együtt pedig a kicsi fejlődését veszélyezteti.
{p}
Milyen érveket lehetett találni az apa és az anya mellett? A gyerek egyformán jól beszélt magyarul és németül, egyformán szeretett mindkét országban, egyformán ragaszkodott a szüleihez. Az apa ellen szólt, hogy a gyermek elhelyezését megváltoztatta. Az ilyesmi súlyosan esik latba a hasonló perekben. Úgy érvelt, hogy az anya már előbb megpróbálta tőle elidegeníteni a gyereket, ő csak erre reagált, mikor a kicsit nem vitte vissza hozzá. Ráadásul ezért már "megbűnhődött", hiszen ez ügyben a bíróság egyszer már ítélkezett, amikor a gyereket visszaadta az anyának, és ennek a döntésnek végrehajtással érvényt is szereztek.
Az anya érvei is súlyosak voltak: igaz ugyan, hogy akadályozta a kapcsolattartást, viszont ez azután történt, hogy az apa már kétszer megszegte az egyezséget. Igaz, hogy a német bíróságon kérte, hogy ritkítsák meg a látogatásokat, ám ezeken felül külön biztosított lehetőséget a volt férjnek - az viszont nem kért "alamizsnát", inkább a bírósághoz fordult, ezzel kellemetlenségnek, veszélynek téve ki a gyereket.
A tárgyaláson az állampolgárság kérdése volt a legnagyobb vita tárgya. Ugyanis a törvények valóban kimondják, hogy a szülőknek közösen kell dönteniük a kicsi állampolgárságáról, itt tehát az anya igen fontos jogszabályokat sértett meg. Ugyanakkor a törvény célja szerinti értelmezés esetén ez a szabály arra való, hogy a kicsinek olyan állampolgársága legyen, ami neki jó - és a kettős állampolgárság megfelelt az érdekeinek.
A bíróság - azzal együtt, hogy több láthatást engedélyezett az apának - a gyereket az anyának ítélte. Ideális esetben a bíróság a törvénynek nemcsak a betűje, hanem szelleme szerint is ítél.