Pestre föl, vidékre le

Kabarétréfák, viccek, ízléses és kevésbé ízléses célozgatások a faluról, a vidékről. Viccelődtek a falusi libával, a vidéki nénikkel, a tanyasi bácsikkal, a tájszólással és azzal, hogy képtelenek tájékozódni, ha mégis fölvándorolnak a nagyvárosba.

Családi körBácskai Júlia2005. 07. 29. péntek2005. 07. 29.
Pestre föl, vidékre le

Ebben a hazában ez már mindig így lesz: Pestre fölmegyünk, vidékre meg le. A pestiek lenézik a vidékieket; a vidékiek legalábbis évtizedekig ezt hitték. A vidékiek félnek a fővárosiaktól, legalábbis ez terjedt el. A vidéki: csizmában jár a sár miatt, oldalra köpköd, mindenki sokat eszik és zsírosat, mindenki ismer mindenkit a falujában, mindenki tud kapálni meg lovat befogni, a vidéki ember jól él, mert minden ott van a földjén, a vidéki ember százezreket tud félretenni, a vidéki ember a párna alá dugja a takarékpénzét, soha nem válik el, az ember megcsalja a feleségét, az asszonynak meg hallgass a neve, a vidéki ember ravasz és furfangos, a vidéki pletykás, a vidéki ember szereti a jó levegőt, a vidéki ember magázódik, szereti a nótákat, a vidéki soha nem kerül el külföldre, egy könyve sincs odahaza, esetleg az imakönyve, más vallásúhoz nem adná a gyerekét, más bőrszínűhöz sem, de leginkább a várositól féltené.
És miket terjesztettek a vidékiek a pestiről? A pesti ember imád a zajban élni, nem bántja a benzingőz, minden egyes utcát ismer a fővárosban, okoskodó és fontoskodó, a pesti nő kicsapongó, a férfi mind szélkakas, a fiatalok erkölcstelenek, a pestiek mind egymás kezét mossák, soha nem segítenek a szomszédjuknak, tanultak és sok pénzük van, ismerik a fejeseket, mindenki bekerülhet a tévébe vagy egy jó zsíros állásba, aki vidékről került föl a fővárosba, az letagadja.
Butaságok kis szóvirágcsokrát állítottam össze az előítéletekből. Mi a valóság? Nem, nem az igazság, csupán a valóság érdekel. Nos, járom az országot, és látom, a különbségek múlni látszanak. "Minden kicsi faluban" van fodrász és műkörömkészítő, tetováló- és testékszerszalon, szolárium és internetkávézó, egy diszkó és legalább két bevásárlóközpont a közelében, ahol világvárosi szinten lehet pénzt költeni.
Ha Budapesten egy kicsike családi házat húsz- és negyvenmillió között lehet megvenni, akkor vidéken ugyanakkorát két- és négymillió között. Ha Budapesten ezer munkalehetőség van, akkor kisvárosban száz, kisfaluban tíz. Ha mindenki a fővárosba akar költözni, ott lesz elviselhetetlen az élet, ott lesz kevés munka és kevés lakás egyre több pénzért.
Vidéken is a legtöbb házban gázvezeték, hűtőláda és meleg vizes fürdőszoba van, színes tévé (inkább kettő), sokan olvasnak és tájékozottak, iskolázottak, a legtöbb családtagnak mobiltelefonja és kocsija van, de ami fontosabb: van véleménye a világról. Falun még mindig félnek egymás ítéletétől az emberek - fél az, aki szabadabb akar lenni, fél a többiektől, aki másmilyen.
A sokat emlegetett különbségek kisebbedtek. De azért a tájszólást sajnálom! Kár, hogy a faluban élők is az amerikai filmek szókincsét használják a szép tájszólás helyett. Szögényebbek löszünk a nagy gazdagodás közben.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek