Mindent egy pipipillantásért

Bár a hiú fiúkról elsőként a "csippendél" műsorok tangában vonagló táncosai jutnak eszünkbe, másodszor az edzőtermekben muszklijukat hizlaló szupermenek, harmadszor pedig a hatvankét fogú hollywoodi szépfiúk, azért ne hagyjuk megtéveszteni magunkat. Ha a mi választottunk nem is tartozik az amorózók azon körébe, akik sóvár pillantással vetik rá magukat a legújabb férfikozmetikumokra - azaz a "men" feliratú szempillaspirálra és a hozzá illő, színezett arcpúderre -, mégsem árt, ha résen vagyunk.
Az igazi férfiúi hiúság ugyanis azért veszélyes, mert rejtőzködő, szemérmesen óvott kincs. Ám Éva lánya könnyen felsül a kiszemelt vagy megtartani vágyott lovagnál, ha nem számol vele. A fiúk többsége határozottan (de nem túl meggyőzően) tagadja, hogy külcsínének és belbecsének túlontúl nagy jelentőséget tulajdonítana. Szerencsére mindig akad egy-egy őszinte szerző, aki bepillantást enged az erősebbik nem lelkének titkos zugaiba.
Itt van mindjárt az író-pszichológus Popper Péter, aki frappánsan azt mondja: nincs hatásosabb dolog, ami jobban elvenné egy okos kakas eszét, mint egy csodálkozó szemű pipi pillantása. A bölcselkedő szerint "a férfiak legtöbbször ahhoz a nőhöz csatlakoznak, akinek a szemében a legszebben és legolcsóbban tükröződnek". Ezért arathat kiütéses győzelmet a csodálkozó szemű pipi, aki egyebet sem tesz, mint a nap huszonnégy (na jó, tizenhat) órájában az imádott férfira csüggeszti tekintetét. Popper mester úgy gondolja, mindez az erősebb nem "janisági" komplexusára vezethető vissza. A teremtés koronája minduntalan bizonyítani akar - befolyásos állással, vadonatúj járgánnyal, netán új barátnővel -, s mi más erősítené jobban magabiztosságát, mint egy odaadó nőszemély feltétlen ragaszkodása.
Ha már a biológiai párhuzamnál tartunk: ugye, egyikünk sem háborodott még fel az állatkertben? Ellenkezőleg, megcsodáltuk a hím pávát, amint színpompás nászruhájában lejtett föl-alá, miközben a nősténye fel sem tűnt jelentéktelen tollazatával. A strucc férfi fekete-fehér "öltönyben" kelleti magát, ám asszonyának csak szürke "pongyola" jut. Vagy vegyük a tekintélyes sörényű hím oroszlánt (mellesleg az állatvilág szexbajnokát), aki akkor érzi a legjobban magát, ha elnyújtózhat egy fa tövében, miközben a nőstények szolgálatkészen őkelme elé hordják a zsákmányt.
Bele kell törődnünk tehát, hogy a hiúság épp olyan mélyen - vagy még mélyebben - gyökerezik Ádámban, mint Évában. S ez nem biztos, hogy baj. Meg se lepődjünk, ha azon kapjuk kamasz fiunkat, hogy épp fél tégely hajzselét ken alig egycentis hajára. Gratuláljunk, ha életünk párja végre barnára cseréli szövetnadrághoz vett fehér sportzokniját. Ha pedig úgy oldalaz el mellettünk a fürdőszobában arcszesze illatfelhőjében, hogy behúzza kerekedő sörhasát, ne kezdjünk gyanakodni.
Buzdítsuk magunkat azzal, hogy nekünk - és csak nekünk - szeretne imponálni őkelme. Vessünk hát rá egy pillantást! Az sem baj, ha csodálkozó szeműt!

Idézet
Tiszta lélekkel mondhatom: hiúság, férfi a neved. Az első szikra, a melyből a férfiak szerelmi lángja támad: egy leány figyelmes tekintetéből ered. Állítják: Mi az asszonynép szerelme? Szerettetni. De mi a férfiak szerelme? Önmagukat szeretni. (Bródy Sándor)