Beteges a napi ötven kézmosás

Orvoshoz akkor célszerű fordulni, ha e kényszeres cselekedetek a napból már legalább egy órát kitöltenek, vagy ha akadályozzák a rendes életvitelt. Előfordulhat, hogy valaki az ellenőrzési rituálé miatt rendszeresen elkésik munkahelyéről, vagy - miután órákig igyekszik szimmetrikusra igazgatni cipőfűzőjét - el sem indul otthonról. A legtöbb kényszerbeteg tisztálkodási mániával küzd. Olyannyira, hogy napjában akár ötvenszer-százszor is képes kezet mosni.- E cselekedetek mögött leggyakrabban kényszeres gondolatok állnak, melyek közül leggyakoribb a fertőzésektől való félelem - magyarázza Fodor László pécsi pszichiáter főorvos. - A félelem keltette feszültséget próbálják a betegek ilyen-olyan szertartásaikkal oldani. Vannak olyan kényszerbetegek is, akik kevésbé építik ki rituális cselekedeteiket, őket inkább agresszív vagy szexuális tartalmú kényszergondolataik kínozzák.
A betegség hátterében alapvetően genetikailag kódolt, biológiai tényezők állnak, amelyek a szerotonin-anyagcsere veleszületett szabályozási zavarát okozzák. Az örökletes hajlamra utal, hogy a kényszerbetegek vérrokonai között gyakoribbak a hasonló jellegű, szorongásos hangulatzavarral jelentkező betegségek. Tényleges betegséggé azonban akkor fajul, ha egyéb pszichológiai tényezők is közrejátszanak a folyamatban.- Kiváltó ok lehet például, ha valaki túlzottan és indokolatlanul szigorú erkölcsi elvárásokat támasztó környezetben nő fel. Ez ugyanis a természetes ösztönök fokozott elnyomására készteti az illetőt. A felettes én és a tudatalatti ösztöntörekvések küzdelme először csak szorongáshoz, majd kényszergondolatok megjelenéséhez vezet. Ezek enyhítésére építi ki aztán a beteg a kényszercselekedetek rituáléját, amely egy idő után feszültségoldási stratégiaként rögzül benne.
A beteg végül eljuthat odáig, hogy már ki sem mozdul lakásából, csak zárt ajtók mögött, csendben szenved. Annak ellenére, hogy tisztában van szorongásainak alaptalanságával, kényszeres gondolatait nem tudja leküzdeni, akaratától függetlenül újra és újra betörnek tudatába. A kényszerbetegséghez - mely többnyire a serülőkor végén és a fiatal felnőttkor elején jelentkezik - gyakran egyéb pszichiátriai problémák is társulnak, mint amilyen a depresszió, a különféle fóbiák, a pánikbetegség és az étkezési zavarok, elsősorban az anorexia.

Kényszerképzetek
Hétköznapi halandóként nem is gondolnánk, milyen gyakori problémát okoznak a kényszerképzetek. Annak ellenére ugyanis, hogy a lakosság két-három százalékát biztosan érintik, ritkán esik róluk szó. A kezelésbe kerülő betegek száma is alacsony, az emberek (mint általában minden pszichés betegséget) ezt is titkolják és szégyellik. Pedig az orvoshoz fordulók számára az esetek többségében van megoldás. Meglehetősen makacs, általában hosszú távú kezelést igénylő betegség, de gyógyszerek és pszichoterápia együttes alkalmazásával a páciensek nyolcvan százaléka gyógyítható, állapotuk tartósan vagy részlegesen tünetmentessé tehető. A fennmaradó krónikus betegnél pedig egyes esetekben ma már felmerülhet az idegsebészeti beavatkozás lehetősége is.