Atkacsata

Azaz pontosabban a végtermékeikre, amelyeket hanyag eleganciával és nagy bőséggel szórnak szét mindenütt. Lassan már irigylem azokat, akik a parlagfű pollenjétől náthásak, nekik legalább télen nyugtuk van. Az atkák ellenben tizenkét hónapon át támadnak, s egyetlen gramm porban ezrével hemzsegnek. Az ürülékük apró szemcséi könnyen felkavarodnak, s akár fél órán át is a levegőben lebegnek, ha olyan meggondolatlan tettre szánjuk el magunkat, hogy lehuppanunk a heverőre.
Ha harc, legyen harc! - határoztam el, s beszereztem az atkairtás szakirodalmát. Vaskos köteteket cipeltem haza, s lassanként összeállt a kép. Ezek a vak, pókszerű lények - a rákok és a bolhák rokonai - ott nyüzsögnek mindenütt! Az ágy matracában, a szőnyegben, a sötétítőfüggönyben, a langyos ágyneműben, hogy a plüssállatokról ne is beszéljünk. Mindenre lecsapnak, ami puha és kényelmes a lakásban. Ha leterítem a gyapjútakarókat, lelkesen rávetik magukat. Ha állatbőrt teszek a padlóra, azonnal beleköltöznek, és lelkesen szaporodni kezdenek.
Az első reflexem ez: elő a porszívót, verjük vissza az alattomos népséget! A gép berreg, a vak "porpók" meg röhög. Ugyanis megtudom, hogy egy kiadós porszívózás az atkák mindössze nyolc százalékában tesz kárt. Jelentősebben csak akkor ritkíthatjuk meg seregeiket, ha négy egymást követő napon át összesen negyvenkétszer porszívózunk. Közben persze öltsünk maszkot, nehogy beszívjuk a felvert piszkot. Választhatjuk azt a könnyűnek látszó megoldást is, hogy beszórjuk az egész házat atkairtóval, ám előfordulhat, hogy épp e vegyszertől kapunk érzékenységi rohamot.
Már belátom, hogy komoly ellenféllel van dolgom. A "bőrfaló" - nevét onnan kapta, hogy javarészt az emberről lehulló hámpikkelyekkel táplálkozik - sajnos ugyanazt szereti, amit én: a természetes anyagokat, a párás, langyos klímát. Nincs más dolgom, mint zord viszonyokat teremteni. A matracot kidobom. A paplanokat azonnal eltakarítom. A pehellyel töltött kispárna - az ellenség kedvenc élőhelye - repül a kukába, a többi a mélyhűtőbe: állítólag mínusz húsz fokon egy-két nap alatt kihalnak a gazok. A szőnyeget meg a takarót bedobom a mosógépbe, persze hatvan fokra (legfeljebb összemennek). Aztán kitárom az ablakot, ugyanis azt olvastam: ha tizenöt fok alá hűtöm a hőmérsékletet, mindjárt nem lesz kedvük szaporodni.
Hát igen, egy kicsit tényleg hűvös van, mintha borzonganék is. De legalább nem az allergiától tüsszögök.