Bukszamustra

Annak idején, amikor szerelembe esett férjével, aki három gyereket hozott a házasságba, minden fillérjét az új családra költötte. Még a lakását is eladta, csak hogy többet áldozhasson magukra. S mivel pedagógus férjénél a mai napig jobban keres, rövid időn belül az is természetessé vált, hogy a tetemes rezsiköltséget és a közös gyermekükkel hatfősre duzzadó família havi étkeztetését is magára vállalta. Így is ment ez mindaddig, amíg be nem telt az a bizonyos pohár. Amíg tönkre nem ment a boldognak hitt házassága és az egészsége egyaránt. Pár hónapja aztán fordított a sorsán. A szükség és a nélkülözés rávitte, hogy választás elé állítsa hites urát. És célt ért: azóta a férjével fele-fele részben állják a közös kiadásokat. Ami pedig ezen kívül esik, azt mindenki saját zsebből intézi.
Hiába forog a pénz körül életünk szinte minden pillanata, lelki békénknek semmi köze a pénztárcában lapuló forintokhoz. A neves író és pszichológus, Szepes Mária, amikor az ötvenes években bezúzták a könyveit, nem roppant össze. Meséket kezdett írni, tanított és gyógyított - ingyen. Számára a pénz koszos, vallotta, mivel azért mások lelkeket vesznek meg.
A bérből-fizetésből vagy éppen nyugdíjból élő ember erre vélhetően azt feleli: teljesen igaza van, csakhogy a pénztelenségbe, a nélkülözésbe elég hamar bele lehet roppanni. Vagyis, ha rajtunk kívül álló okokból nem tudjuk az utolsó fillérig kifizetni a havi számláinkat, vagy esetleg már hó elején eleve karcsúra szabjuk népes családunk kosztpénzét, az bizony idegességre ad okot.
Csak semmi pánik, nyugtatom magam, másnak még a mienknél is sanyarúbb a sorsa. Ezzel viszont csakis addig vigasztaljuk magunkat, míg hó közepén oda nem állunk szemlesütve egyetemista gyermekünk elé, s fizetésig kölcsön nem kérünk tőle a nehezen összekuporgatott ösztöndíjából.