Hibrid frigy

Lázas tervezgetés kezdődött. A népviseletéről és hagyományosan piacozó életformájáról ismert faluban élő szülők nagy lakodalmat szerettek volna. Olyat, amelyikben nem számít a pénz, s hetekig beszélnek róla a környékbeli népek.
A fiatalok is emlékezetes esküvőre gondoltak. Csakhogy másként. Először is nem a faluban. Ahogyan ugyanis kivirágzott a majdani ara, úgy távolodott tőle a "népi nénik" világa. Így becézte szülőfaluja asszonykórusát.
Hetekig, hónapokig tartott a huzavona, míg végre létrejött az egyezség. A budapesti házasságkötő teremben kimondott boldogító igent ünnepi ebéd követte. A budai vendéglő megnyerő volt és hangulatos.
A fogások előtt mindkét család részéről koccintással kísért jókívánságok hangzottak el. Tamás nagybátyja a fiatalok eddigi sikereit méltatta, s legalább ilyen lendületet kívánt nekik továbbra is. Kata rokonságából rigmusba szedett köszöntőt mondott egy asszonyka, nem feledkezve meg a bőséges gyermekáldásról sem.
A vacsoráig tartó délutánt valahogy el kellett ütnie a vidékről jött rokonságnak. A fiatalok erre is gondoltak. Sétahajót béreltek, s aki akart, az a Dunáról gyönyörködhetett a fővárosi nevezetességekben. A fejkendős nénik ámultak-bámultak az Országház meg a szép templomok láttán.
A budai vacsoránál Kata és Tamás immáron kilazítva, farmerbe öltözve, túláradó boldogsággal fogadta a vendégeket. Amolyan "very happy, minden nagyon jó" stílusban ugrándoztak a barátok láttán. Az örömből jutott bőven a vidéki rokonságnak is.
- Jaj, mama, úgy örülök, hogy itt tetszik lenni! - borult az ünnepi viseletben díszelgő nagymama nyakába Kata.
Jöttek, csak jöttek az emberek. Közöttük a falu eleje, öntudatos házaspárok: karon fogva, kiöltözve. De többségében fiatalok népes társasága. Lazán és légiesen. Volt pörkölt és lecsó, hidegtálak és sütemények özöne, no meg italok természetesen. Közben énekes hölgy sziporkázott, majd következett egy diszkós által dübörögtetett monoton gépi zene. A figura áldásos ténykedésének nyomán olykor villanásnyi cigányzenei betét törte meg a trendi muzsikát. A partikhoz szokott ifjak ásványvizes palackokkal a kezükben furcsán vonaglottak. Az asztaloknál szájról szájra járt a barnás cigaretta.
A falu tekintélyei megvacsoráztak, váltottak pár szót az örömszülőkkel, majd angolosan távoztak. A mamák vonulni készülő fecskék módjára üldögéltek egymás mellett. Mosolyogva és ártatlanul figyelték ezeknek a mai fiataloknak a szórakozását. Éjfélre járt az idő, amikor szedelődzködni kezdtek. Menyecsketánc éppúgy nem volt, mint ahogyan menyecskeruha sem. A társaság egyike-másika úgy nézett a népviseletben távozókra, mintha a holdról jöttek volna vagy marslakók lennének. Tekintetük lenézést, sajnálkozást és hitetlenkedő csodálkozást egyaránt sugallt.
Hazafelé, már a buszon ülve valaki rákezdett: "Lakodalom van a mi uccánkba, oszt férhő ment a falu legszebb lyánya..."