Kinek mondjam el?

Ötvenedik heti számunkban olvashatták F. Mária levelét, amelyben arról panaszkodott, hogy nem szakmunkás vőt képzelt el diplomás lánya mellé. Szerette volna, ha gyermeke "többre viszi", mint ők, otthagyja a falujukat, és ígéretesebb környezetben - városban vagy netán külföldön - talál boldogulást.
Lánya vőlegényét teszi felelőssé azért, hogy mindez nem így történt. A fiatalembernek Mária szerint az a legnagyobb "hibája", hogy nincs diplomája és szegény családból származik. Szeretné lányát lebeszélni erről a kapcsolatról, de nem tudja, hogyan tehetné. Válaszunkban próbáltuk meggyőzni Máriát arról, hogy az emberi értékek sokkal fontosabbak a végzettséget igazoló papíroknál, és hogy lánya boldogságáért próbálja elfogadni, támogatni döntését.
Nagy örömünkre e téma sok olvasónkat megérintette. Többen megosztották velünk véleményüket, amelyek egyöntetűen szembehelyezkedtek Mária aggodalmával. E levelekből most közreadunk egyet; olvasónk saját példáján keresztül bizonyítja, hogy az "alulválasztás" fogalma két ember kapcsolatában mennyire helytelen.

Kedves Krisztina!
Az alábbi levelet F. Máriának szánom, kérem, továbbítsák neki gondolataimat. Az én lányom a harmadik diplomájáért küzd. Nincs ráutalva, mert van már kettő (egyiket kisgyermekes édesanyaként szerezte). A férje szakmunkás, akiknek sosem volt érettségije, és talán nem is lesz. Ettől azonban még nagyon jó férj, édesapa és vő (talán a legjobb). Szorgalmas, jó dolgozó, megbecsülik a munkahelyén, a családban, mindenki nagyon szereti. A lányom nem a diplomájával keresi a kenyerét, de soha, sehol, senki szájából nem hangzott el, hogy az én háromdiplomás lányomnak "csak" szakmunkás férje van.
A szakmunkás is ember! Sőt, nagyon nagy szükség van rá a mai világban, mert jó szakmunkásból kevés van. A vejem szülei és mi sem voltunk gazdagok, amikor gyermekeink tizenhárom éve összeházasodtak, mégis a fiatalok, hál' istennek, nagyon jól élnek minden téren. És az én szakmunkás vejem velünk is ugyanilyen jó ember. Kedves Mária! Ne avatkozzon a fiatalok életébe! Én sem tettem, és ez így volt helyes. Nem szeretném kioktatni, csak leírtam a véleményemet és tapasztalatomat.
Egy Szabad Föld-olvasó

Kedves Szabad Föld-olvasó!
Üdítő volt olvasni levelét, mert végre olyan családról szól, ahol szeretet, megértés és tolerancia uralkodik. Rovatunk indulása óta talán Öné volt az első olyan írás, ami - szépen működő emberi kapcsolatokat állítva elénk - alkalmat ad arra, hogy példájából töltekezhessünk. És mennyire igaza van abban, hogy a szakmunkás is ember! Számos önelégült diplomás megemelhetné a kalapját egy-egy becsületes, a munkáját maximális hozzáértéssel végző szakember előtt. Sőt, továbbmennék. Bárki - legyen segédmunkás vagy takarítónő -, aki a rábízott feladatot a lehető legjobb tudása szerint végzi, sokkal többet ér, mint aki magas pozícióban ugyan, de felelőtlenül vagy semmit érő munkával tölti idejét. Köszönöm, hogy megosztotta velünk tapasztalatait. Gratulálok a családjához, és remélem, közös erővel sikerült eloszlatnunk Mária aggályait.
Üdvözlettel: