Ötvenedik heti számunkban olvashatták F. Mária levelét, amelyben arról panaszkodott, hogy nem szakmunkás vőt képzelt el diplomás lánya mellé. Szerette volna, ha gyermeke "többre viszi", mint ők, otthagyja a falujukat, és ígéretesebb környezetben - városban vagy netán külföldön - talál boldogulást.
Lánya vőlegényét teszi felelőssé azért, hogy mindez nem így történt. A fiatalembernek Mária szerint az a legnagyobb "hibája", hogy nincs diplomája és szegény családból származik. Szeretné lányát lebeszélni erről a kapcsolatról, de nem tudja, hogyan tehetné. Válaszunkban próbáltuk meggyőzni Máriát arról, hogy az emberi értékek sokkal fontosabbak a végzettséget igazoló papíroknál, és hogy lánya boldogságáért próbálja elfogadni, támogatni döntését.
Nagy örömünkre e téma sok olvasónkat megérintette. Többen megosztották velünk véleményüket, amelyek egyöntetűen szembehelyezkedtek Mária aggodalmával. E levelekből most közreadunk egyet; olvasónk saját példáján keresztül bizonyítja, hogy az "alulválasztás" fogalma két ember kapcsolatában mennyire helytelen.
Kedves Krisztina!
Az alábbi levelet F. Máriának szánom, kérem, továbbítsák neki gondolataimat. Az én lányom a harmadik diplomájáért küzd. Nincs ráutalva, mert van már kettő (egyiket kisgyermekes édesanyaként szerezte). A férje szakmunkás, akiknek sosem volt érettségije, és talán nem is lesz. Ettől azonban még nagyon jó férj, édesapa és vő (talán a legjobb). Szorgalmas, jó dolgozó, megbecsülik a munkahelyén, a családban, mindenki nagyon szereti. A lányom nem a diplomájával keresi a kenyerét, de soha, sehol, senki szájából nem hangzott el, hogy az én háromdiplomás lányomnak "csak" szakmunkás férje van.
A szakmunkás is ember! Sőt, nagyon nagy szükség van rá a mai világban, mert jó szakmunkásból kevés van. A vejem szülei és mi sem voltunk gazdagok, amikor gyermekeink tizenhárom éve összeházasodtak, mégis a fiatalok, hál' istennek, nagyon jól élnek minden téren. És az én szakmunkás vejem velünk is ugyanilyen jó ember. Kedves Mária! Ne avatkozzon a fiatalok életébe! Én sem tettem, és ez így volt helyes. Nem szeretném kioktatni, csak leírtam a véleményemet és tapasztalatomat.
Egy Szabad Föld-olvasó
Kedves Szabad Föld-olvasó!
Üdítő volt olvasni levelét, mert végre olyan családról szól, ahol szeretet, megértés és tolerancia uralkodik. Rovatunk indulása óta talán Öné volt az első olyan írás, ami - szépen működő emberi kapcsolatokat állítva elénk - alkalmat ad arra, hogy példájából töltekezhessünk. És mennyire igaza van abban, hogy a szakmunkás is ember! Számos önelégült diplomás megemelhetné a kalapját egy-egy becsületes, a munkáját maximális hozzáértéssel végző szakember előtt. Sőt, továbbmennék. Bárki - legyen segédmunkás vagy takarítónő -, aki a rábízott feladatot a lehető legjobb tudása szerint végzi, sokkal többet ér, mint aki magas pozícióban ugyan, de felelőtlenül vagy semmit érő munkával tölti idejét. Köszönöm, hogy megosztotta velünk tapasztalatait. Gratulálok a családjához, és remélem, közös erővel sikerült eloszlatnunk Mária aggályait.
Üdvözlettel:
