Megújulás

- Drága Ibolyám, unom már ezt a frizurát, valami e-gé-szen újat, valami eredetit szeretnék. Reggelente negyedórát tupírozom, hogy tartása legyen, meg aztán, ugye, már nem is divat ez a két emelet magas hajkorona.
Vágni? Dehogy! Esetleg a végéből egy parányit! Persze csak ha nagyon muszáj.
A színhez sem nyúlnék, emlékszel, milyen nehezen kísérleteztük ki ezt a vörösesbarna  árnyalatot a zöld szememhez?!
Szerintem egy kis édes bubifazon sokkal jobban kiemelné a hatalmas szemem. De csinálj, amit akarsz, én nem szólok bele...
Mit szólnál, ha "kivasalnánk" a hajam? Egy másik frizura, és, meglásd, újjászületek...
Hogy micsoda szerkezetek vannak, még az én dauerolt hajamból is szögegyenes szálakat varázsoltál vele. Aranykezed van, csillagom, én mondom! Négyezerért egy vadonatúj nőt kap a férjem, pedig meg sem érdemel.
Egy tündér vagy, Ibolyám! Kicsit még furcsa, ahogy a fejemhez simulnak a tincsek, de egykettőre megszokom majd!
Azt azért nem bánnám, ha egy parányit megtupíroznád. Így, pontosan így. Talán még a választéknál lehetne magasabb... Még egy kicsit...
És megemelhetnéd a fejem tetején is, úgy jobb formája lenne. Még magasabbra. Tudod, ahogy szoktad, az nagyon előnyös nekem.
De rád bízom, bogaram!