Jogi esetek

Egy férfi lakásbiztosítást akart kötni a nyaralójára. Becaplatott a biztosítóhoz, ahol azt az ígéretet kapta, hogy az üzletkötő másnap meglátogatja a biztosítani kívánt épületet. Hősünk a helyszínen várta az üzletkötőt, ám az nem érkezett meg; felhívta, új találkát beszéltek meg, de megint nem jött el. A nyaralótulajdonos ismét a telefonhoz nyúlt. Az üzletkötő arra hivatkozott, hogy nagy a köd, meg egyébként is a helyszínre menni puszta formaság, diktálja be a szükséges adatokat. Ő jelezte, hogy már nincs a helyszínen, de az üzletkötő azt mondta, sebaj, a feltett kérdésekre simán válaszolhat emlékezetből. Így a szerződés megköttetett.
Eltelt egy kis idő, ám a tulajdonosnak hamarosan megint dolga támadt a biztosítóval, ugyanis betörtek a nyaralóba. A tolvajt nem találta a rendőrség, ami hasonló esetben inkább "áldás" a tulajdonosnak. Hiszen ha a betörőt elkapják, tőle kell kérni a lopott javakat, amelyek ilyenkorra már hetedhét határon túl vannak. A biztosító alkalmazottja a helyszínre ment, és megállapította, hogy nem kell fizetnie, merthogy a tulajdonos rossz adatokat mondott be, amikor az ablak magasságáról és mechanikai védelméről kérdezték. A kérdés úgy hangzott: milyen magasan van az ablak, két méternél magasabban vagy alacsonyabban? Két méternél magasabban, volt a válasz, azt viszont nem jelezte a biztosított, hogy másfél méter magasan kezdődik egy terasz, amelytől az ablak csak nyolcvan centiméterre van. A biztosító belső utasításában szerepel, hogy ez más védelmi kategória, ilyen ablakon keresztül könnyebb a lakásba behatolni, mint ha a sima falon lenne két méternél magasabban. Vagyis ez lényeges körülmény, amellyel kapcsolatban a szerződés megkötése során a tulajdonos tévedésbe ejtette a biztosítót, sunyin letagadta a teraszt. Ezért a szerződés érvénytelen, a biztosítónak nem áll módjában viselni a kárt.
A tulajdonos nem hagyta magát, pert indított: a biztosító csak fizessen, az a dolga. A jogi probléma lényege annyi volt, hogy a megtévesztésre vonatkozó szabályoknak az eset mindenben megfelelt. A tulajdonos valóban hamis adatokat közölt a szerződés megkötésekor, pontosabban szólva a szerződés szempontjából lényegi tényezőt hallgatott el. Más kérdés, hogy tudta-e, tudhatta-e, hogy a terasz holléte fontos, hiszen tőle annyit akart tudni az üzletkötő, milyen magasan van az ablak, illetve van-e rajta rács, esetleg zsalugáter. A bíróság ezért azt kezdte vizsgálni, hogy a felek eleget tettek-e kölcsönös együttműködési és tájékoztatási kötelezettségüknek. Az biztos, hogy a károsult nem - de vajon megfelelt-e ezen követelményeknek a biztosító?
A bíróság úgy döntött, hogy ő sem. Mégpedig azért, mert nem mutatta meg azt a belső utasítást, amely tartalmazta, mi a jelentősége a bemondott adatoknak. Ezért a biztosított azt sem tudhatta, hogy amit szerződő partnere elől elhallgat, az fontos. A bíróság kötelezte a biztosítót a kár megtérítésére.
Ha szerződést kötünk, igyekezzünk saját szempontjainkat is megosztani partnerünkkel. Amit elhallgatunk, később a vesztünket okozhatja.