Jogi esetek

Példánkban egy anyuka kérte ügyvéd segítségét: külföldi állampolgárként Magyarországra házasodott, két gyermeket szült, majd elvált, és férje magának követelte a gyerekeket. Fura módon a férj szülei az asszonyt támogatták, s minthogy lakása nem volt, befogadták a kicsikkel együtt. Sürgetővé vált legalább a letelepedési engedély megszerzése, ezért az asszony visszament a Vajdaságba intézkedni, ám csak egy hónap múlva került elő, akkor is a szükséges papírok nélkül. Pár hónapot Magyarországon töltött, majd ismét elment, a karácsonyt sem töltötte gyermekeivel, akiket így az apósék odaadtak a fiuknak. Az ügyvéd a kezdet kezdetén még látott esélyt arra, hogy ha munkát és letelepedési engedélyt szerez az asszony, a bíróság lakás híján is neki ítélheti a gyermekeket, ha azt látja, hogy helyzete rendezéséért mindent megtesz. A második eltűnés után azonban eldöntötte, hogy ilyen magatartással az asszonynak nincs esélye a tárgyaláson, következésképpen vissza is adja a megbízatást.
Ebből a rövid és szomorú történetből levonhatunk egy egyszerű szabályt: hogy ha már sorsunkat az ügyvédre bízzuk, érdemes azt tenni, amit mond. A baj persze sokszor ott kezdődik, hogy az emberek túlzott elvárásokkal indulnak az ügyvédhez. Mindenki hallott már iszonyatos összegű kártérítésekről, mesés summákról, amelyeket szemfüles jogászok szereztek megbízóiknak. De az ilyesmi ritka, mint a fehér holló. A tisztességes jogi szakember nem ejti illúziókba leendő ügyfelét, és persze ezzel néhányukat el is riasztja magától. Ezek az ügyek aztán olyan kollégák kezére kerülnek, akiknek mindegy, nyernek vagy veszítenek, csak az esetszám nőjön. Rendes ügyvéd először is minden, az ügyhöz tartozó dokumentumot bekéret, minden szükséges információt beszerez, csak utána nyilatkozik arról, mit lehet elérni. Nem egy esetet láttam már, amikor a kliensek mérgesen horkantak fel: "Csak ennyit tud nekem kiharcolni? Hallottam, ez ennyit kapott, az annyit kapott!" Jogban járatlanok nem tudják, mi a különbség két hasonló eset között. A türelmetlen és kapzsi ember ilyenkor otthagyja a megbízható ügyvédet, és elmegy egy olyanhoz, aki mindent megígér neki.
Második szabály: nem az a legjobb jogász, aki a legtöbbet ígéri, hanem az, aki nagy biztonsággal meg tudja mondani, mi lehet egy jogvita kimenetele.
A harmadik fontos szabály: ne hazudozzunk az ügyvédnek. Ő ugyanis hozott anyagból dolgozik. Ha magunkat, saját viselkedésünket jobb színben tüntetjük fel előtte, mint amilyen az valójában, azt sem tudhatja, mit fog tenni egy esetleges perben az ellenfél. Ráadásul, ha az általunk eltitkoltakat az ellenérdekeltek hozzák a mi képviselőnk tudomására, azzal kínos perceket szerezhetünk magunknak, és azt kockáztatjuk, hogy a perünk kellős közepén faképnél hagynak minket. Tételezzük fel, hogy a legtöbben igazságunk tudatában, nem pedig az ügyvéd és a bíróság átverésének gondolatával keresünk fel jogi szakembert. Ebben az esetben rossz döntéseinket, esetleg nem éppen ügyes húzásainkat is ismertethetjük vele, amíg alapvetően tisztességes szándékainkat illetően nem merül fel benne kétség.