Apasági örömök

Brit kutatók megállapították (amit az anyák eddig is sejtettek), hogy sokkal kellemesebb és hálásabb elfoglaltság apának lenni, mint anyának. Az előbbiek ugyanis akkor és annyi időt töltenek csemetéikkel, amennyihez késztetést és energiát éreznek. Ha a családfők napokon át rendre fáradtan térnek haza, és a vacsora elköltése után órákon át újságot olvasnak legkényelmesebb karosszékükben, nem ajánlatos gyermekzsivajjal zavarni őket. Ha viszont pihentek és nyugodtak, odaadóbban és türelmesebben képesek gyermekükkel foglalkozni, mint a kimerült anyák többsége, akikre számtalan más feladat is hárul.
A kutatás azt is kiderítette, hogy az újszülött az apját mindössze 616 óráig nem engedi aludni, miközben az édesanyának 1968 óra alvásról kell lemondani. A gyermek élete első tizenhat évében az apáknak kétezer szabad órát kell feláldozniuk utódjuk javára - az anyáknak kétszer, esetenként háromszor ennyit. Boldogan, mosolygósan és odaadóan, ráadásul úgy, hogy a nap végére az asszonyi bájukat se veszítsék el férjük előtt.
Az apák akkor lelik legnagyobb örömüket gyermekükben, amikor az beszélni kezd, főként, amikor először ejti ki az "apa" szót. A férfiak lelkes apaszerepe azzal magyarázható, hogy utódjukon keresztül időutazást tehetnek elfeledett gyermekkorukba, s kiléphetnek a munkahelyi verkliből, amely lestrapálttá és feszültté teszi őket. Az idősebb apukák háromszor olyan jól érzik magukat szülői szerepükben, mint a náluknál jóval fiatalabbak, akik közül sokan kényszerű kötöttségként élik meg szülővé válásukat.