Előbb a ló, aztán az asszony

Ha többet akarunk megtudni a világról, az emberek közötti kapcsolatokat kell megnézni.Esténként utazom. Gondolatban. Messze tájakra, és vissza az időben. Egy könyv repít 1882-be. Másnap egy kérdésen kapom magam: vajon hogyan élnek azoknak a réges-régi nőknek az utódai? Napjainkban, ugyanott.

Családi körSzijjártó Gabriella2006. 06. 23. péntek2006. 06. 23.
Előbb a ló, aztán az asszony

A beduin férfi sokkal jobban szereti a lovát, mint a törvényes feleségét. Legalábbis a megsárgult régi könyvlapokon, Brankovics György tanúsága szerint. A nomád férj hízelgő nevekkel halmozza el az állatot, simogatja, dédelgeti, csinosítgatja, cseveg vele és harci dalokkal mulattatja. Ha hosszú útról fáradtan hazaérkezik, első gondja lovának ellátása. Nejéhez csak azután van szava.
Az eladósorba került hajadonok élete sem volt fenékig tejföl minden törzsnél. Az üzérkedő somerita anya minden komoly megfontolás nélkül odaadta leányát az első kérőnek, sőt gyakran maga kereste fel az ifjút, és potom árért szó szerint rátukmálta a szerencsétlent. A férj akár napok múltán bátran visszavihette asszonyát a szülői sátorba, ha az nem vált be. A számító anya tán még örült is, ugyanis újabb vételár ütötte a markát a második, harmadik, negyedik férjtől...
Több mint százhúsz év elteltével, napjainkban már nagyobb megbecsülés övezi az arab nőket - meséli tavalyi élményeit a fiatal fényképész-kalandor, Kállai Márton. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy Szíriát heteken át végigfotózva egyetlenegy olyan felvételt készített, ahol a férj feleségét átkarolva, büszkén pózol. A tipikus családi felvételeken az elkülönülő kis csoportokból jól látszik, kit milyen viszony fűz a másikhoz, különösen az, hogy ki az úr a háznál.
A férfi változatlanul, a mai napig magasabb rendű a nőnél. Még akkor is, ha idegen. Marci a sivatagban egy beduin férfival akadt össze, aki egy birkát ajánlott neki, ha lefényképezi a "kincseivel". A szamarával és a fegyverével. A férfi ismeretlenül is a sátrába invitálta, és szavak nélkül, csettintésekkel utasította az asszonyokat, hogy lássák vendégül a jövevényt. A beduin meglehetősen türelmes fajta. A betévedőt az ősi szabály szerint három napig kérdés nélkül traktálja, csak ezután kérdezi meg, ki fia-borja és mi járatban van.
A beduinok jó részénél ma is szigorú rend szabályozza az érintkezéseket. Az európai férfi a családfőn kívül csak a legidősebb fiúval beszélhetett, a leányoknak a közelébe sem mehetett. Ám a nagyobb szíriai városokban enyhébb a szigor. Például az öltözködésben. Jobbára csak az idős asszonyok takarják el a testüket és az arcukat - a fiatal lányok nyugati mintára farmerban és kis topokban járnak; de legtöbben a fejüket azért színes kendővel fedik.
Bezzeg az őseik! A XIX. század végén egy arab nő, ha kilépett a szabadba, a felismerhetetlenségig beburkolta magát. Arcát például sűrű lószőr szövedék takarta. Még a kezek mutogatása is nagy illetlenségnek számított. Az előkelőbb asszonyok otthon, a négy fal között élhették ki legfőbb szenvedélyüket: a maguk cicomázását. A férjek mesés összegeket hagytak az ékszerésznél gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott karperecekért, fülbevalókért, övekért... A régi könyv fukarkodott a bókokkal: az arab nők közt ugyan sok vonzó akad, de a nyugalmas, henye élet csakhamar elhízottá tette őket. A beduin törzsekben ugyan kevesebb a szép lány, de a folytonos megerőltető házimunka és az örökös szabad ég alatt tartózkodás miatt legalább soványak, szikárak maradtak.
Napjainkban a nők viselkedését tulajdonképpen az szabja meg, mit követel és mit enged meg az apjuk vagy a férjük. Mintha két világ közt őrlődnének. Szeretnék, hogy a lánygyermek egyetemre járjon - de ha történetesen kiderül, hogy e-mail üzeneteket vált egy idegen fiúval, a kitagadással fenyegetik. Kedvesen fogadják és jól tartják a nyugati vendéget - de isten ments, hogy bekerüljön a családba.
Kétségkívül tudnak meglepetéssel szolgálni a szíriaiak a magunkfajtának. Ahogy régen, úgy most is. Brankovics György annak idején az észak-szíriai hegyek között élő nazarénusok eljegyzési szokásain hökkent meg. Hogy a házasulandó férfi megvette az arát, az még csak rendjénvaló. Ám a vőlegény barátai botokkal felfegyverkezve támadták meg a menyasszony házát, míg a lány barátai védték. Ha a vőlegény bejutott, addig verte menyasszonyát, míg az hangosan nem sikoltozott könyörületért. Ezzel megtörtént az eljegyzés, s a béke helyreállt.
A válás nem volt megengedve. A többnejűség azonban igen. Egészen négy verésig.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek