Kinek mondjam el?

Családi körKemény Krisztina2006. 06. 09. péntek2006. 06. 09.
Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Nagyon szomorú és elkeserítő helyzetben fordulok Önhöz. Eddig azt hittem, csak a filmekben létezik ilyen, de most a saját lányomról van szó. Elhagyta a férje. Ez még nem is lenne olyan különleges eset, sok asszony járt már hasonlóképp. A borzasztó az, hogy a lányom most hét hónapos terhes. Van már egy hatéves fiuk, nem is akart több gyereket, csak a vejem kedvéért vállalta a kicsit. Most pedig itt áll, két gyerekkel, az egyik még meg sem született. Pénze sincs sok, az anyósáék kertjében épített házban éltek, amihez anyagilag nem sok támogatást tudtunk adni.
Jelenleg táppénzen van, mert nehezen viseli az állapotát, és a szülés után se fog tudni azonnal dolgozni. Pedig nagyon szereti a munkáját; ezért is nem akarta vállalni a második gyereket, mert féltette az állását. Mi lesz így a lányommal? Hogyan tud majd megélni, és kinek kell majd negyvenévesen, két gyerekkel, ha egyáltalán ezek után szóba akar még állni valakivel?
Üdvözlettel:
Egy tehetetlen édesanya

Kedves Édesanya!
Ismét bebizonyosodott, hogy az élettel egyetlen forgatókönyvíró sem veheti fel a versenyt. Sajnos. Mert ha a filmvásznon látunk hasonló történetet, akkor kicsit elgondolkodunk, netán elpityeredünk, majd a várva várt happy end után felszabadultan távozunk. Így azonban értetlenül és megrendülten állunk az eset előtt. Én július elejére várom az első gyermekemet. Sokat tudnék írni arról, mi játszódik le ilyenkor az emberben, főleg, ha rég óhajtott gyermekáldás teljesül be. Ez azonban egy másik történet lenne. Most viszont, ebben a helyzetben különösen megrendít, hogy ami számomra jelenleg álom, hogyan is válhat valaki életében rémálommá.
Történt ráadásul a közelmúltban még két, a lányáéhoz némileg hasonló eset a környezetemben, amelyek fölött nem lehet napirendre térni. Az egyikben az édesapa a második gyermeke megszületésének napján lett öngyilkos, a felesége a kórházban, az újszülöttel a karján kapta a hírt. A másik esetben az addig föld fölött repkedő, boldog férjjel közölte néhány hónapos várandós felesége, hogy nem ő a gyermek apja.
Bizony, tele vagyunk hasonló történetekkel, de tudom, ez sovány vigasz annak, aki ilyen megpróbáltatást kénytelen átélni. Tanácsként könnyen lehetne okosakat mondani: gyereket csak akkor vállaljunk, ha biztosak vagyunk saját magunkban, a párunkban és a kapcsolatunkban. Vagy: ez a döntés mindig két emberé legyen, hiszen nem hozhatunk világra egy új életet csak úgy, valaki kedvéért. Továbbá: ha az egyik fél "lelép", annak valószínűleg voltak előjelei, okai, amelyekre mindig oda kell figyelni. Ez azonban nem az a helyzet, amikor bölcs gondolatok kellenek. Most elsősorban egy jó ügyvédre van szükség, aki legalább a lánya anyagi helyzetének stabilitását elintézheti.
Mellette pedig az Ön feladata: nyújtson nagyon erős lelki és a gyakorlati tennivalókra is kiterjedő támaszt lányának, hogy ne roppanjon össze ettől a súlyos érzelmi és fizikai tehertől. Segítse, hogy a nehézségek ellenére minél előbb visszanyerje önbizalmát, ne érezze magát örök áldozatnak, és - ha számára az hoz majd megnyugvást - hamarosan visszatérhessen a munkájához. Végül pedig nagyon fontos, hogy Ön is bízzon, és hangoztassa: lánya élete nem futott végleg zátonyra, ennyi idősen bizonyára sok örömteli pillanat és talán az igazi jó kapcsolat is vár még rá.
Üdvözlettel:

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek