Egy szoknya, két nadrág

Gyesen levő apuka távmunkát keres - néhány évtizede még elképzelhetetlennek tűnt volna egy ilyen hirdetés. A magyar társadalom ugyan igen konzervatív, a nemi szerepek csereberéje azonban nálunk is elkezdődött. Nagyjából tízezer "kispapa" eteti, bilizteti a csemetéjét, míg a felesége - többnyire vezető beosztásban - dolgozik. Az otthon ülő kismamák még tizenhatszor ennyien vannak, a női szervezetek szerint a fiúk nem forgathatják vissza az idő kerekét. Jobb, ha megszokják, hogy a lányok nadrágos szerepet vállalnak. Egyre-másra indulnak a nemzetközi programok, hogy megértessék a teremtés koronáival: a gyermekvállalás közös vállalkozás. Faluhelyen még megmosolyogják a gyerekkocsit tologató férfit, ahogy ez erdőkertesi riportunkból is kiderül.

A gyermekek közelében
"Bence, ne vedd el tőlem!" - sivít Eszter a két és fél évesek temperamentumával, s igyekszik megszerezni 15 hónapos öccsétől a színes ceruzát. Mivel a fiú nem adja, kitör a ribillió, s bár az apuka többször is kísérletet tesz, hogy szétválassza a "harcosokat", végül mindkét gyereknél eltörik a mécses.
- Bencének minden kell, ami Eszteré - magyarázza a hangzavar ellenére derűs nyugalommal Takács Lajos. A harmincnégy éves "kispapa" türelme végtelen, amire szükség is van, hiszen egyszerre két csemetéjével van itthon gyesen. - Eredetileg ikreket szerettem volna. Hát, majdnem sikerült: csak tizenhárom hónap korkülönbség van a két gyerek között. A kicsi mindent villámgyorsan eltanul Esztertől. A lányom nagyon okos, látszik, hogy sokat foglalkoznak vele. Egy jó hónapja belépett a dackorszakba, s megtanult feleselni - magyarázza Lajos, kihasználva a pillanatnyi "fegyverszünet" csendjét.
- Bilit kérek! - áll elő egy friss ötlettel a szöszke Eszter, s hamarosan megcsodálhatom az újabb produkciót. Bizony, ő már segítség nélkül vetkőzik, s végül - amint a végeredményről magam is meggyőződhetek - egyedül végzi el a kisdolgát. A "művésznő" - kijár neki ez a cím, hiszen három hónaposan statisztált a Taxidermia című filmben, amivel megkereste a pelenkára valót - mindent megtesz, hogy magára vonja a figyelmet.
- A kislányommal is én voltam gyesen. Remek volt, mert akkor még Óbudán laktunk, panellakásban, így közben szemmel tarthattam a számítógépes boltunkat is - folytatja az apuka, miközben kiviszi a rózsaszín edényt. - Itt, Erdőkertesen már nehezebb. Csak távmunka jöhetne szóba, az meg sehogysem akad, pedig próbálkozom - mondja Lajos, aki informatikusként eddig hiába kínálgatta a tudását és tapasztalatát a világhálón. Igaz, a jelentkezéskor mindig beírta, hogy ő éppen gyesen levő apuka. Talán ez vetett rá rossz fényt?
- Úgy neveltem a kicsiket, hogy percre betartsák az alvási időt - avat be a napirendjükbe Lajos. Így aztán szakíthatna néhány szabad órát, amikor a számítógépén munkálkodhatna. Ha volna mit...
- Anyának is van táskája - somfordál mellém Eszter. Majd, csak hogy tudjam, azt is hozzáteszi: - Anya dolgozik.
Az anyuka, a 31 éves Orsolya közgazdász, vezető beosztásban van egy nemzetközi cégnél. Mindkét csemetéjével csak fél-fél évet volt itthon. Először az ő fejéből pattant ki az ötlet, mi volna, ha Lajos venné igénybe a gyermekgondozási segélyt. A férje akkor kissé meghökkent.
- Először meghökkentett a gondolat - vallja be a kispapa. Aztán mégis belement. Náluk a feleség a "pénzügyminiszter", ha ő úgy gondolja, hogy ez működni fog, akkor biztosan igaza van. - Kitűztünk közös célokat. Ráadásul engem úgy neveltek, hogy sose tegyek olyasmit, ami rombolja a családot - mondja Lajos.
Kilépünk az udvarra, ahol kör alakú ágyások, sárga virággal szegélyezett, kanyargó kis ösvények vonják magukra a tekintetet. Jobbra piros cserepes kutyaház. Már nem is kell mondani: hát persze, hogy ez is Lajos keze munkája. A gondozott pázsit csak egy tenyérnyi helyen égett ki: mi tagadás, a kislány előszeretettel használta ezt a helyet, míg rá nem szokott a bilire... A kert végében ősfenyves húzódik, főleg ezért szerettek bele ebbe a csendes, erdőkertesi utcába.
- Imádok főzni, s magam etetem, itatom a gyereket. Jólesik, hogy ilyen közel lehetek hozzájuk. Remélem, hogy később is az átlagnál szorosabb lesz velük a kapcsolatom - fokozza ámulatomat Takács Lajos.
Hosszas faggatózásomra azért elismeri: ha szigorúan nézzük, akkor rettenetesen unalmas ez az élet. Önmagának hazudik, aki nem vallja be. Főleg télen telnek egyformán a napok, amikor már az is kirándulásnak számít, ha eljutnak a falubeli boltba. Apropó, falu! A fővárosban ugyan nem kelt különösebb feltűnést a babakocsit tologató férfi, faluhelyen azonban igencsak ferde szemmel néznek arra, aki kilép a jól kitaposott nemi szerepekből.
- Estére teljesen össze tudok zavarodni. Mondana valamit a feleségem, hogy mi történt a munkahelyén, én pedig meg se hallom, mert fél szemmel még mindig a gyerkőcökre figyelek. Kell egy kis idő, mire helyrerázódnak a dolgok, és szót értünk egymással - meséli a megfáradt kispapa Bencével az ölében. A kisfiú nagyokat ásít, már-már az apja vállára ejti a fejét.
- Bocsánat, tudhatnám, hogy az alvásidő szent - veszem észre magam. Visszakapom Esztertől a tollaimat, és hagyom, hogy Takács úr barátságosan kikísérjen.
 Ezután csak azzal vigasztalhatom Orsira irigykedő nőtársaimat, hogy elárulom: azért Lajos sem tökéletes. Mosni például nem szeret...

Teher alatt nő...
A változó szerepmintákat is tanulni kell - így gondolták a Mona munkatársai, s egy európai program részeként felvilágosító kampányba kezdtek. A Magyarországi Női Alapítvány egyik vezetője, Lestál Zsuzsa maga is a munka és a magánélet összebékítésére buzdítja az urakat. Állítólag a világon sokfelé tapasztalták, hogy azok az apák, akik kiveszik a részüket gyermekeik neveléséből, a munkahelyükön is rugalmasabbak, nagyobb terhet és felelősséget vállalnak. A Mona arra készül, hogy világhálós tanácsadást szervez, gyakorlott családapák adnak majd tippeket a gyermekgondozást és a házi munkákat még csak "kóstolgató" férfitársaiknak.

Fölfordult világ?
Nézzük, mit szólnak a teremtés koronái a gyeses apukák jelenségéhez!
- A büszkeségnél manapság sokkal fontosabb a megélhetés. Ha ilyen lehetőség adódik, miért ne használnák ki? - véli az ötvenhez közelítő László. - Más kérdés, hogy ebben a helyzetben is férfiként, illetve nőként kell viselkedni, mégpedig a legnagyobb tapintattal. Ez egy türelmetlen ország. Számolhatnak azzal is, hogy a környezetük megmosolyogja a homokozó mellett posztoló apát. Előfordulhat, hogy a házaspár közös döntése ésszerű volt, a következmények mégis meglepőek lesznek.
- Nehezen tudnék higgadt véleményt mondani, hiszen épp most váltam el. Sok egyéb mellett épp a hagyományos szerepek összekuszálódása vezetett a szakításhoz - állítja a 38 éves Gábor. - Volt nejem a negyedik diplomája után loholt, miközben én edzésre hordtam, etettem és leckéztettem a lányunkat. Szombatonként a vizsgák és konzultációk miatt rendszerint egyedül kuksoltam otthon. A lelkem mélyén ragaszkodom a hagyományos szerepekhez: amelyik nő nem misztériumként, hanem nyűgként éli meg a gyerekvállalást, az ne akarja átpasszolni a csemetét a férjének. Nem vagyok vaskalapos, akad olyan család, ahol sikerül az ilyesmi. Ehhez először is egy olyan intelligens nő kell, aki nem sajnálja le, nem alázza meg az otthon csücsülő férjét. És szükségeltetik hozzá egy nőies lelkületű, önfeláldozó, szerelmes férfi. Amilyen például én voltam húszévesen, aki talán még a gyereket is kihordtam volna az isteni nő helyett...

Hősök tűsarkon
Ki mondja meg, hogy milyen a női szerep? - kérdez vissza a szociológus Kriza Bori, a Tűsarok című internetes újság munkatársa. A Tűsarok harcolta ki jó fél éve, hogy az egyenjogúság jegyében a nők is járhassanak a fővárosi Rudas fürdőbe, amelynek kapuja 1936 óta zárva volt a gyengébb nem gőzbe vágyó tagjai előtt.
- A szerepváltozás teljesen normális dolog. Csakhogy a férfiak, akik meghatározói a politikának és a közbeszédnek, hatalmi játszmát látnak ebben - véli Kriza Bori. - A szinglikről, azaz a fiatal, saját lábukra álló nőkről gyakran azt állítják, hogy elborult az agyuk, azért nem vállalják a házassággal és a családdal járó felelősséget. A dolognak azonban nézzük meg a másik oldalát is! A hagyományos házasság jórészt gazdasági kényszer volt, egy nő ugyanis nem volt képes eltartani magát. Ezért is nem tiltakozhatott, ha a szülei hozzáadták a falubeli módos legényhez. Az akkori szereposztás azt diktálta, hogy a lányból csak anya és feleség lehet. Ma egy nő karriert épít, megvalósítja önmagát, s ebbe nem feltétlenül fér bele a családalapítás. A mai szingliket hősnek nevezhetjük. A társadalom értékítélete ugyanis azt sugallja: csak akkor érsz valamit, ha van melletted férfi...
Kriza Bori szerint a szabadságjogokhoz tartozik, hogy eldönthessük, hogyan szeretnénk élni. Ha egy lány úgy dönt, hogy férjhez megy, nem szükségszerű, hogy a nyakába szakadjon a mosás, főzés, takarítás összes nyűgje. Többször kiszámolták: ha mindazt az ingyenmunkát, amit egy átlagos családanya végez, háztartási alkalmazottra kéne bízni, tetemes summát kéne leperkálnia a férjnek.
Természetes, ha a teremtés koronája részt vállal az otthoni teendőkből, és például elmegy gyesre. Svédországban egyenesen kötelezővé tették, hogy az apukák is legalább hat hónapon át kivegyék a részüket a gyermekgondozásból. Izlandon az újdonsült apukák nyolcvan százaléka él azzal a lehetőséggel, hogy három-hat hónapon át gondozhatja kicsinyét. Nálunk lassabban, de ugyancsak átalakulnak a családi szerepek. Bár ez sok vitával és fájdalommal jár, nem tehetünk mást, mint hogy megszokjuk.