Bátorkodnak táborozni

Lovaglás, íjászat, evezés - mindez nagy kaland az egészségesek számára is. Hát még azoknak a daganatos beteg gyereknek, akiket hónapokon, éveken át a széltől is óvtak. A hatvani Bátor Táborban olyan kamaszokkal találkoztunk, akik bátorkodtak elfelejteni a kezelésekkel töltött keserves napokat.

Családi körCsászár Jenő2006. 08. 04. péntek2006. 08. 04.
Bátorkodnak táborozni

A fiú sápadt, a haja is kevéske, de lelkesen markolja a gitárt. Ha elfárad, átadja az egyik Cimborának (így hívják a táborban az önkéntes segítőket), s ledől a fűre terített pokrócra. "Rejtelmek, ha zengenek..." - játssza az egyik nagylány a dalt, a fiú meg - bár hevesen tűz a nap - tétován, fázósan magára húzza a melegítőfelsőjét.
Hamarosan érkezik a táborvezető, Czech Linda, aki elárulja: nagy a készülődés, mert ma este kaszinót rendeznek az itt üdülő harminckilenc kamasznak. Hogy a 13-18 éves gyerekek elhiszik-e a kerettörténetet, mármint hogy elfogyott a Bátor Tábor továbbépítésére szánt pénz, és azért kéne megsokszorozniuk a tőkét szerencsejátékkal, azt nem tudhatjuk. Annyi azonban biztos, hogy óriási, csokornyakkendős buli ígérkezik.
Minden estére jut valami meglepetés. Hol bridzsparti, hol gyertyafényes vacsora vagy Harry Potter-varázslótanfolyam. Hol meg éjszakai evezés csillagbámulással - ami persze rendesen megdobogtatja egy kamaszlány szívét.
Miközben ott téblábolunk a hatalmas nyárfák árnyékában, mindenhol fehér köpenyeseket keresek. Hiába. A táborban természetesen orvosi felügyelettel nyaralnak azok a tizenéves betegek, akiket az ország onkológiai központjaiban kiválasztottak. A kórházra emlékeztető kellékeket azonban igyekeznek a lehető legjobban "elrejteni", hogy semmi se emlékeztesse a bátorkodókat a kezelésekkel töltött keserves hetekre, hónapokra. A háttérben persze észnél vannak a felnőttek, hiszen pontosan tudják, melyik gyereknek mit enged meg az állapota. Néhány szabályt nem szabad megszegni: a gyógyszeradagolás és a vizitek rendjét szigorúan tartják, és a betegeket tilos faggatni a diagnózisukról. Amit maguk megosztanak társaikkal vagy a Cimborákkal, azt is titokban kell tartani.
 Jó néhány táborozó két megterhelő kezelés közt meríthet erőt a nyolcnapos vakációból. Itt mégsem a betegség körül forog a világ: sem most, a daganatos kamaszok közt, sem a következő turnusban, amikor a diabétesszel élő diákok érkeznek. Szomorú, de a faházakban pár hely szabadon maradt: néhány kamaszt az onkológus véleménye az utolsó pillanatban visszatartott az ingyenes nyaralástól. (A több mint egy hetes "élményterápia" költségeit ugyanis a Bátor Tábor Alapítvány állja.)
- Ahhoz képest, hogy valamikor hatan feküdtünk egy kórházi szobában, hihetetlen ez a táborozás. Nemcsak az élmények miatt, hanem azért is, mert rengeteg egészséges ember közt lehetünk - huppan le mellém a padra a 17 éves Böbe, aki harmadszor élvezi a hatvani kikapcsolódást. Sőt, egyszer az írországi tábor nyüzsgését megtapasztalhatta a budapesti fruska. Ő is azok közé tartozik, akik már számolják a kór nélkül töltött éveket: hamarosan - ha elérkezik az ötödik - gyógyultnak mondhatja magát.
- Tavaly nógattak, hogy röplabdázzunk, de kértem, hagyjanak békén a futkározós sportokkal. Aztán kipróbáltam, s kiderült: megy nekem. Olyannyira megszerettem, hogy azóta is ütöm a labdát - meséli később a 18 éves Ivett. Járásán látom, kissé biceg az egyik lábára. Ám ez sem akadály. A kiskunhalasi lány állítja, hogy szeretett kórházban lenni. Hónapokat töltött benn, de a társaival rengeteget bohóckodtak. Ivett orvos szeretne lenni, hogy rákos gyerekeket gyógyíthasson.
Akik szembenéztek már a rettegett kór diagnózisával, lassan, óvatosan, de nekiveselkednek a próbatételeknek. Tegnap az egyik kislány nem mert felülni a lóra. Nem hagyták rá, széket hoztak neki, ketten közrefogták - és a beteg kivirulhatott a sikerélménytől.
A fiúk az erdei kötélpálya kalandjaira esküsznek. A legmerészebbek a nyárfák magasából néznek le a "földhözragadt" felnőttekre.

Ír példa nyomán
Az első Bátor Tábort hat éve rendezték hazánkban, hogy a kis betegek kihozhassák magukból mindazt, amire csak képesek. A nemzetközi mozgalom ötletgazdája a filmszínész Paul Newman volt. Hasonló táborok nyíltak Amerikában, Írországban és Franciaországban. A modell az ír példa nyomán nálunk is működik. Igazi elismerésnek számított, hogy májusban maga Paul Newman is ellátogatott Hatvanba, s találkozott jó néhány kis beteggel. A táborban épp teljes gőzzel dolgoznak a munkások: új orvosi rendelő és ebédlő épül, bővítik a szálláshelyeket, idővel új focipályán rúghatják a bőrt a fiúk.

Ezek is érdekelhetnek