Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Igen nehéz keresztet adott nekem a jó isten. Szüleimet hatévesen elveszítettem. Korán fel kellett nőnöm, szeretet nélkül, állami gondozásban. Kikerülvén a nagybetűs Életbe, nehezen, de helyt álltam, szakmát tanultam. Korán férjhez mentem és el is váltam. Két gyermekem született, akiket sajnos nem én nevelek, mert a válásomat követően gonosz párom és anyósom elvette tőlem őket. A bíróság arra hivatkozott, hogy albérletben lakom, ezért, ideiglenesen ugyan, de át kellett adnom a gyerekeimet (egyikük most nyolc-, a másik ötéves). Senkinek nem kívánom, hogy átélje mindazt, amit akkor, négy éve éreztem. A magány, a kirekesztettség és az igazságtalanság gyötrő fájdalmával kellett szembesülnöm. A gyerekekkel azóta is tartom a kapcsolatot, hétvégenként magammal hozom őket jelenlegi albérletembe. Harmincnégy éves, mások által csinosnak mondott, vallásos és jólelkű nő vagyok. A férfiakban sokszor csalódtam, mert én még csak kellenék, de a gyerekeim már nem. Az volna a csoda jó, ha rám találna egy kedves, jó ember, aki befogadna otthonába a gyerekeimmel együtt. Ezzel értelmet adna az életemnek - és esélyt egy szebb, boldogabb jövőre. Kérem, segítsen megtalálni azt a dél-magyarországi, kedves, jólelkű embert (vagy családot), aki segíthetne, és akinek (amelynek) én is segíthetnék. Hátha kapok így egy esélyt az embertársaimtól!
Tisztelettel:
Sarolta

Kedves Sarolta!
Nem a sajnálat hangján fogok válaszolni, mint ahogy Ön sem a siránkozás hangján írt. Pedig levele alapján bizony lehetne keseregni, vádolni és számon kérni. De minek?! Én is felhívhatnám, és vájkálhatnék olyan epizódokban, melyeket ez a néhány sor nem fed fel. Például: miért vált el? Mi a szakmája, és dolgozik-e benne? És legfőképp: elegendő ok-e a saját lakás hiánya ahhoz, hogy a bíróság elvegye egy anyától a gyermekeit? Nem faggatom. Inkább értékelem azt az elszántságot és változtatni akarást, ami a történtek ellenére áthatja egész írását.
Kedves Sarolta! Tudja, hogy a kézírása hihetetlenül árulkodó? Onnan kezdve, hogy "ha rám találna egy kedves, jó ember", az írásképe gyökeresen megváltozott. Addig inkább enyhén hátrafelé döntötte a betűket, azután viszont mindegyiket, kivétel nélkül, nagyon határozottan előre. Bár egyáltalán nem vagyok járatos a grafológiában, de ennek a jelenségnek muszáj volt utánanéznem. Az előredőlő írás a reménykedést, a valami jó, pozitív esemény bekövetkeztére való türelmetlen várakozást jelenti. Ön tehát lelke mélyéből hisz abban, hogy sorsa jobbra fordulhat.
Kedves Olvasóink! Ha valaki úgy érzi, szívesen felvenné Saroltával a kapcsolatot, írjon nekünk, és mi továbbítjuk levelét. Kedves Sarolta! Én a magam eszközeit bevetettem, nincs más hátra, mint innen, az oldalvonalról drukkolni Önnek.
Üdvözlettel: