Mindhalálig Barbie

Így dohogtam, és még ígyebbül. Persze az én kislányomnak nem lesz ilyenje, de nem is kell majd neki, mert úgy lesz nevelve!
Úgy lett nevelve. Egészen addig a pillanatig, mígnem először láttam meg vágyakozó arcát odalapulva a karácsonyi kirakat üvegéhez, amely mögött ott tündökölt fodros, aranycsillámos, ezüstös-strasszos, selyemvirágos, rózsaszín tüll nagyestélyiben Ő, a fogyasztói társadalom istennője. Egy óvodás kislány számára maga a megtestesült kísértés. Naná, hogy amikor aznap este a levelet diktálta a Jézuskának, első helyen kérte a Barbie-t.
Elveim szétporladtak, ellenállásom odalett. Így költözött be otthonunkba az első, méregdrága Barbie. És követte az idők folyamán további tizenegy. Ezzel persze soha nem tudtuk überelni Patríciát, az ovis barátnőt, aki mindig előttünk járt pár darabbal. Mire iskolába került, már legalább két tucat ilyen-olyan Barbie-ja volt. Nem beszélve az egyebekről, mint a hozzájuk tartozó hatalmas ruhatár, orvosfelszerelés, póniló, hintó, piros Ferrari, rózsaszín ház, sminkkészlet, kutya, macska és már nem is tudom, mi még. Szerencsére Lucámból nem veszett ki egészen a józan ész, így aránylag mértéket tartott a kívánságaiban. Egyszer valakitől (azóta sem beszélek az illetővel) megkapta ajándékba Barbie férjét, az ezerfogú, jól fésült Kent is, akihez képest a szőke szépség Einsteinnek tűnik.
Húsz év távlatából mindez azért jutott eszembe, mert piacra dobták a cigiző, terhes, bőrdzsekis Barbie-t és a sört vedelő, tetovált, fogatlan, visszataszító Kent - és a siker óriási. Volt már Liz Taylor-, Britney Spears-, Brad Pitt-baba, volt mindenféle bőrszínben és arcvonással, sokféle népviseletben, mindenféle sportágban, foglalkozásban. Bizony, nehéz újat kitalálni.
Néhány éve még felháborodást keltett a terrorista Barbie, akinek darázsderekán kézigránátok lógtak. Ma már csak vállat vonunk a kültelki proli páron. Hiszen meghitt ismerőseink ők, például a Mónika show-ból.
Most még azt kívánom, hogy a tervezők és forgalmazók gyerekeinek ilyet vigyen Santa Claus, aki a tengeren túl a kéménybe ejti az ajándékot. De ki tudja, pár év múlva, ha lesz majd egy lányunokám, nem rohanok-e a boltba, hogy megvegyem - mondjuk - az apagyilkos Barbie-t és a transzvesztita Kent?