Közös wattok válás után

Ismerősöm könnyekkel a szemében ül az irodában. Épp most beszélt a volt férjével, akivel nem épp felhőtlen a viszonya. A bosszúszomjas férfi tehát úgy döntött, nem hajlandó randevúzni a volt feleségével. Még a gázművek ügyfélszolgálatán sem. A válási hercehurca alatt ugyanis nem jutott eszükbe átíratni a gázórát. Az asszonyka szorgosan fizette a számlát, és nem zavarta, hogy a csekkre a volt ura nevét nyomtatták. Ám most eljött az igazság pillanata: azé a támogatás, akié a gázóra. A hajdani házastárs rég elköltözött a város másik csücskébe, már a lakás sem az övé, ám a szolgáltató annak tekinti, ami "fénykorában" volt: fogyasztónak. A férjet pedig máig elégtétellel tölti el, hogy nevét egy gázóra viseli.
Másik ismerősömnek szerencséje volt, sikerült találkára hívnia a volt párját - az áramszolgáltatóhoz. Az történt, hogy a nő előző nap villanyszerelőt hívott, s a mester felfedezte, hogy a villanyóra elromlott. Emiatt borul a legváratlanabb pillanatokban sötétbe a lakás. Az asszony telefont ragadott, és a géphang utasításait követve bejelentette a hibát. Kisvártatva egy jókedvű szerelő jelent meg, ripsz-ropsz kicserélte a tönkrement alkatrészt, majd fütyörészve távozott.
Egy dolgot felejtett csak el, visszatenni a plombát a villanyórára. Hősnőnknek két választása volt: vagy vár, amíg rátör az áramkommandó és lefülelik lopásért, vagy új ólomzárért folyamodik. A telefonos központ gépies utasításaiból ("ha ön lakossági fogyasztó, nyomja meg a kettes gombot") megtudta, új plombát csak hosszadalmas eljárással, több ezerért igényelhet. Persze nem is ő, a volt párja, akinek nevén felejtették a villanyórát. Ültek hát az ügyfélszolgálaton, töltögették a papírokat három példányban, lélekben is készülve a fárasztó ügymenetre. S akkor besétált a szerelő. Igen, ő, aki szórakozottságában nem zárta le az órát. Elég volt megveregetni a vállát, mire a szaki a homlokára csapott, s még aznap megjelent, hogy feltegye a plombát. Sűrűn szabadkozva, s fittyet hányva a géphang összes hideg-rideg előírásának.