Egyetlen kortytól a függőségig

Valamikor az 1930-as években két amerikai piás rájött, hogy amíg csak beszélgetnek az alkoholról, addig legalább nem isznak. Így született meg az Anonim Alkoholisták (AA) közössége. Hazánkban is számosan keresik önsegítő csoportokban a józansághoz vezető utat.
- Sándor vagyok, alkoholista. Ma van 160 napja, hogy nem iszom.
- Szia, Sándor! - köszönnek a többiek az AA egyik egri ülésén. S megtapsolják a férfit, aki hatodik hónapja távol tartja magát a romboló szenvedélytől. A névtelen alkoholisták értékelik az erőfeszítést: akár már 24 órás józanságért kis emléklapocska jár, az önmegtartóztatás kerek évfordulóin pedig születésnapot tartanak, s az ünneplésre meghívják a rokonaikat is. Az összejövetel csendben, előírásos rendben zajlik, akár egy ceremónia. Ki-ki beszámol botlásairól vagy arról, miként győzte le a kísértést, hogy pohár után nyúljon. A hosszú asztalon csak kávé és tea, ugyanis már a cigarettát is száműzték az ülésekről.
- Miklós vagyok, egy hálásan józanodó alkoholista - vág bele történetébe a fővárosból érkezett sorstárs.
- Szia, Miklós!
- Harmincöt éves ivászattal szereztem e gyógyíthatatlan betegséget. Halálos nagy szerelem volt, majdnem beledöglöttem - folytatja históriáját a 68 éves férfi. Miklós 19 éves korában rúgott be először, az esztergályos segédlevele feletti nagy örömében az idősebb szakikkal öntött fel a garatra. "Kocsma után első a család" - mondogatta viccesen, és gyakran záróráig támasztotta a pultot. Háromszor nősült ugyan, ám mindig olyan nőkkel hozta össze a sors, akik maguk sem vetették meg az alkoholt. Egyik nejét a 75-ös troli gázolta halálra, mivel az alkoholizmus végstádiumában, a delirium tremens állapotában alászédült a járműnek. Miklós, miután kiitta magát a munkásszállóról, 12 évig élt hajléktalanok közt, s akadt olyan esztendő, amikor a szentendrei HÉV-re járt aludni.
A kísértés - jó magyar szokás szerint - a névnapokon érte utol. Másfél év absztinencia után, egy családi vendégség végén, már a kapuban, búcsúzóul felhajtott egy kupicányi pálinkát, amolyan Szent János-áldomást. Az egyetlen stampedli tizenegy évig tartó, féktelen ivászatba torkollott. Máskor meg nyolc hónapi józanság után következett egy Miklós-nap. Már nyár közepétől készült az ünnepelt erre az alkalomra, kicsi szobájában pálinkás-, konyakos- és likőrösüvegek sokaságát raktározta el, mondván, nehogy majd valaki szomjan haljon. Maga csupán egyetlen üveg sört kortyolgatott, de ez is elég volt hozzá, hogy újra elkezdje a legvadabb tivornyázást.
Az elvonókúrára csontsoványan, testi és lelki fájdalmaktól gyötörten érkezett. Ott ajánlották az Anonim Alkoholisták közösségét. Azt mondták neki: "Amíg megtanulod szeretni magad, addig mi szeretünk Téged." Miklós maga sem tudta, hogyan történt, de végre nyugodtan átaludta az éjszakát, s hinni kezdett abban, hogy legyőzheti az iváskényszert. Ma már azt bizonygatja: nem dobná oda egyetlen kortyért a józanul töltött 13 évét.

Gondolják meg
- Legalább kétmillió honfitársunknak okoz gondot az ivás, mivel gyakran felöntenek a garatra.
- A nők érzékenyebbek az alkoholra, ugyanolyan mennyiségtől súlyosabb mérgezést kaphatnak.
- Az alkoholista anyák gyermekeinek 86 százaléka szellemileg visszamaradott lesz vagy más súlyos károsodással jön világra.
- Becslések szerint az alkoholizmus - a függőségben levők kezelése, a munkából kiesett idejük stb. - több százmilliárd forint kárt okoz az államnak. Többszörösét annak, mint amennyi az italok árusítása után befolyik a költségvetésbe.