Mennyit kóstál egy diploma?

Azon kár lenne vitáznunk, hogy a tudás, a képzettség olyan érték, amit minden szülő joggal kíván gyermekének. Az értékteremtésre - jelesül a diplomára - márpedig áldozni kell. Nem mintha e téren eddig nem jutott volna elég kiadás a szülőkre, az előkészítőtől kezdve a kollégiumi díjon át egészen a jegyzetárakig. Rajtuk kívül az adófizetőknek eddig minden, államilag finanszírozott hallgató évente több mint félmillió forintjába került, függetlenül attól, hogy milyen anyagi helyzetben él, szorgalmas vagy lusta volt az illető - ezen az igazságtalanságon is igyekszik enyhíteni a most bevezetendő tandíj. Mint ahogy a sportot a fair play - a tisztességes versenyzés - nemesíti meg, itt is ezt diktálja az igazságérzetünk, és azt, hogy a legelesettebbek ingyen tanulhassanak.
Európában körbenézve azt látjuk, kevés olyan ország van, ahol nem kell tandíjat fizetniük a főiskolásoknak, egyetemistáknak. Akad olyan állam, ahol csak utólag, a munkába állást követően kell kiegyenlíteni a tandíj összegét. De az alapelv ugyanaz: sok ország nem tudja vagy nem kívánja ingyen taníttatni leendő diplomásait. A képzettséget olyan értéknek tekintik, amibe az érintetteknek igenis érdemes pénzt befektetniük, mondván, számukra az - ideális esetben - megtérül majd.
Így lesz ezután nálunk is, ugyanis arról döntöttek, hogy bevezetik a felsőoktatási intézményekben a fejlesztési részhozzájárulásnak nevezett tandíjat (röviden: fer). Az ország összes egyeteme egységesen a tandíj alapösszegét kéri a hallgatóktól: az idén szeptemberben első éves hallgatóknak majd csak 2008-tól kell fizetniük alapképzésben évente 105 ezer forintot, mesterképzésben 150 ezer forintot. A most főiskolára, egyetemre járó diákokra nem vonatkozik a fer.
A törvény egyébként lehetővé teszi, hogy az intézmények az alapösszegnél ötven százalékkal alacsonyabb vagy magasabb tandíjat határozzanak meg. Így egy tanév egy hallgatónak 52 500 forinttól 225 000 forintig terjedő összegbe kerülhet. Ez havonta minimum 4375, maximum 13 125 forint. Az igazsághoz tartozik, hogy a hallgatók csaknem fele eddig is költségtérítéses képzésen, tandíjat fizetve szerezte meg diplomáját.
Az első év tapasztalatai alapján várhatóan több egyetem felbátorodik, s a keresett szakokon magasabb tandíjat kérnek majd, míg a kevésbé jól menő intézmények alacsonyabb tandíjjal próbálják növelni vonzerejüket. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hisz a képzések minőségi különbségeit és munkaerő-piaci értékét a hallgatók is ismerik. Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon léteznek olyan elit egyetemek - mint például a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem -, amelyek diplomásai előtt megnyílnak a fiatal, jól képzett munkatársakat kereső, akár nyugat-európai cégek kapui is. Aki igazán boldogulni akar, ezekre igyekszik bejutni, itt próbál speciális, piacképes tudást magába szívni.
Kétféle hallgató létezik.
Az egyik típus mindeddig a főiskolás, egyetemi létre vágyott csupán, a négy-öt évvel meghosszabbított, gondtalan "gyermekkorra", ami számára kevés erőkifejtéssel és anyagi áldozattal jár. Tömegesen választották többek között a kommunikáció és média szakokat, noha nyilvánvaló volt, hogy ilyen mennyiségben nem kellenek sehol, csak növelik majd az állástalan diplomások számát.
És van a fiataloknak az a típusa, amelyik 18 évesen évtizedekre előre megpróbálja megtervezni az életét. A pályaválasztás ugyanis manapság nem elvont önmegvalósítás - az okos ember aszerint is választ iskolát, hogy majdan képes lesz-e megélni a diplomájából.
Milyen színvonalú életre vágyom? Milyen pályán érezném jól magam? Mit kell ehhez tanulnom? Alapvetően ezt a három kérdést kell végiggondolnia annak, aki továbbtanulásra adja a fejét. Mert egy "bármilyen" diploma önmagában nem azonos az értelmiségi léttel, nem hoz eleve biztos állást senkinek.
Azt, hogy ki fizet majd tandíjat és ki nem, az első év tanulmányi eredményei alapján határozzák meg. A diákok legjobban teljesítő 15 százaléka mentesül a tandíjfizetés alól, sőt, ők ösztöndíjat kapnak. Az állami képzésben legrosszabbul teljesítőket emellett átirányíthatják a jóval drágább költségtérítéses képzésre.
A tandíjból befolyó pénz az egyetemeknél marad. Az összeg legkevesebb egyharmadát, maximum ötven százalékát kötelezően a tanulmányi ösztöndíjra kell fordítani, a többit az intézmény fejlesztésére.
A jövőben nem adják ingyen a diplomát. Szó szerint és képletesen szólva egyaránt.
A fer így fair.

Kismamacsábítók
Ha a jelentkező eléri az államilag támogatott képzés ponthatárát, akkor a gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülő hallgató a kismamakedvezmény időszakára mentesül a képzési hozzájárulás fizetése alól. A költségtérítéses képzéseken viszont megszűnt a kismamáknak járó fizetésmentesség. Az intézmények saját hatáskörben igyekeznek könnyíteni rajtuk.
A Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kara például árkedvezménnyel csábítja a kismamákat: valamennyi képzési formában és tagozaton harminc százalék kedvezményt ír jóvá számukra. A gyöngyösi Károly Róbert Főiskola hallgatóinak nem kell gyermeküket otthon hagyniuk. Amíg az anyukák, apukák vizsgáznak vagy órát hallgatnak, kísérőjük nyugodt körülmények között foglalkozhat a kicsivel, a kialakított baba-mama szobában pelenkázóasztal, kiságy és gyerekjátékok várják a betérőket, mikrohullámú sütőt is használhatnak.

Pluszpontokkal megtámogatva
Kormányzati szándék szerint az esélyegyenlőséget szolgálják azok a változások, melyek nyomán többletpontokkal vághatnak neki az idei felsőfokú felvételi vizsgának a hátrányos helyzetűek, a kismamák és a fogyatékkal élők. Nézzük részletesen, miképpen!
A hátrányos helyzetű diákoknak ezentúl plusz négy pont jár az egyetemi, főiskolai felvételin, azoknak pedig, akiknek legalább egyik szülője nem végzett többet az általános iskola nyolc osztályánál, újabb négy pont jár. A hátrányos helyzetűek körébe tartoznak például az állami gondozottak, illetve akiket családi, szociális körülményeik miatt lakóhelyük jegyzője védelembe vett, s akik után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítottak. Önmagában véve a szülők alacsony iskolai végzettsége miatt nem kap pluszpontot a felvételiző, csak akkor jár a négy pont, ha hátrányos körülmények közt él.
Ugyancsak nyolc pontot kaphatnak a testi, érzékszervi vagy beszédbeli fogyatékossággal élők, azaz a vakok, a hallás- vagy mozgássérültek. E csoportba tartoznak a tartósan és súlyosan tanulási - olvasási, számolási, írási - nehézségekkel bajlódók (a diszlexiát, a diszkalkuliát és a diszgrafiát orvosi, orvos szakértői véleménnyel kell igazolni).
A 2007. február 15-e és július 11-e közt (vagyis a jelentkezési határidő és a felvételi döntés között) gyermekágyi segélyen, gyesen, gyeden levő kismamák ugyancsak megkapják a nyolc többletpontot. Akik a jogosultságokat igazoló határozatok, dokumentumok fénymásolatát nem küldték be a jelentkezési lappal, ne essenek kétségbe, legkésőbb 2007. július 11-éig még postázhatják.
A jövőre felvételizők már az új, 400 + 100-as pontrendszerben méretik meg magukat, ám a hátrányos helyzetűek akkor is számíthatnak 25, illetve 50 többletpontra. Ugyanakkor egy C típusú középfokú nyelvvizsga 35, egy felsőfokú pedig plusz 50 pontot hoz majd.

Véleményünk szerint
Jó dolog, hogy a többletpontokkal az esélyegyenlőséget próbálják javítani. Így könynyebben bejutnak a fogyatékosok, de csak akkor ér valamit az egész, ha benn is tudnak maradni - mondja Kis Orosz Maja, aki vakon szerzett főiskolai, majd egyetemi diplomát. Hallgatói éveiben maga is családi, tanári segítségre szorult, hiszen a jegyzetek anyagát valakinek diktafonra kellett olvasnia, hogy a lány lehallgathassa. Segítőkész tanárainak köszönhetően az írásbeli vizsgáit szóban tehette le. Akadt olyan főiskola, ahol erre nem adtak lehetőséget, csak a vakok Braille-írásával készült dolgozatokat fogadták el, így ott nem is folytatta tanulmányait.
Nem tartjuk igazságosnak, hogy a családi körülményekkel és a szülők iskolai végzettségével több pluszpontot szerezhet valaki, mint egy középfokú nyelvvizsgával, amiért hét pontot adnak - így vélekedik számos társával együtt Földi Zita is, aki első éves főiskolai hallgató. Egy nyelvvizsgáig rengeteg tanulás és lemondás árán jut el valaki, saját maga megdolgozik a többletpontért, míg a családi állapotáról nem tehet a gyerek, akár módosabb, akár szerényebb körülmények közé születik értelmiségi vagy tanultabb szülők utódjaként. A diákok szerint azok, akik nem tanulmányi eredményükkel szerzik a pontokat, később könnyebben kibukhatnak.

A tanulás díja
Írország, Luxemburg, Ciprus, Málta, Lengyelország, Horvátország, Románia: Ingyen lehet diplomát szerezni.
Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország: Minden hallgatónak be kell lépnie valamelyik diákszervezetbe, ahol szemeszterenként 40-50 eurós tagsági díjat kérnek.
Szlovénia: A munkába állást követően kell megfizetni a képzési díjat.
Anglia: Hitellel egybekötött tandíjrendszer van, egy félév: 850 euró.
Franciaország: Az egyetemek döntik el, mennyi tandíjat kérnek (300-600 euró).
Ausztria: Egy félévnyi tandíj: 400-600 euró.
Olaszország: Egy szemeszter tarifája: 700-1000 euró.
Belgium: Egy félév maximum 350 euróba kerül.