Teszt-vesz sarok

Micsoda divatja volt egykoron a falusi disznóvágásoknak! A házi hurkából, kolbászból, friss húsból jutott a családnak és - "kölcsönhurka visszajár" alapon - a rokonoknak is, így legalább arra nem kellett pénzt kiadni. Aki nem tartott disznót, mindig tudta, mikor kinél lehet jutányos áron friss áruhoz jutni.
Manapság egyre kevesebben vállalkoznak arra, hogy méregdrága takarmánnyal traktálják a jószágot. Meg aztán a kifinomult ízlésű, reformkonyhán felnövő fiatalok nem is szívesen fogyasztják a cupákos, kövér húsokat, úgyhogy ha rajtuk múlna, kárba veszne a disznó java része. Ezért ma már a vidéken élők is előszeretettel vásárolnak a legközelebbi város üzletközpontjaiban, ahol olykor elképesztően alacsony áron juthatnak a húsféleségekhez.
Ahány üzlet, annyiféle áru - és annyiféle minőség. Ám a gyanútlan vásárló ezt többnyire akkor tapasztalja meg a saját bőrén, mikor a pult mögül kimért, előre ledarált sertéshúst otthon kibontja a zacskóból, és a jutányosan megszerzett áru kissé szagos. Akkor - a bosszankodáson kívül - már nincs mit tenni. Mert kinek van kedve és ideje a reklamálás kínos procedúráját végigjárni egy kiló akciós darált combért?! Potom 550 (kidobott) forintért gazdagodtunk egy bölcsességgel: jobb, ha az ember a saját szemével látja, mit nyel el a daráló!
A szupermarketek grillcsirkéseinél is tanácsos résen lenni, mert köztudottan nem mindig készül az áru a legfrissebb baromfiból. Szagolni, szagolni, szagolni - ez a hármas aranyszabály. Az orrunk is nyitva legyen, ne csak a szavatossági cédulákat bogarászó szemünk! Jómagam nem kockáztatok, inkább a hazai termékeket részesítem előnyben a kétes eredetű távol-keleti "finomságokkal" szemben, amelyek csomagolásáról sokszor még azt sem bírom kibetűzni, mit tartok a kezemben.
Alaphelyzetben pedig megmaradok a jól bevált hentesemnél. Nemcsak azért, mert épp a bérházunk alatt működteti tip-top üzletét, hanem mert nála nincs hókuszpókusz meg nagy átverés akciós áron. Rámutatok az általam kiválasztott sovány sertéscombra, s szemmel követhetem, hogy pontosan az darálódik a gépben, egyenesen bele a zacskóba. És ha egyszer véletlenül a hentesem virslije is már-már gyanús színben pompázna a pultban, mint némely szupermarketek hentesárui, biztosan tudom róla: nem próbálna azzal a maszlaggal etetni, hogy enyhén füstölt, azért sötétebb...