Íródeák rendelésre

Tény, hogy a főiskolások, egyetemisták élete nem leányálom: a tanárok vizsgákkal, zárthelyikkel nyúzzák őket, sőt, a végén még szakdolgozatot is kéne körmölni. Akinek elege lesz a tudományból negyed-ötödév végére, s a szülei pénztárcája sem szab határt vágyainak, hatvan-hetvenezer forintért már elfogadható diplomamunkát vehet magának. Akadnak olyan honlapok, ahol oldalanként kell fizetni a "műért", máshol egyéni árajánlatot készítenek, ha előbb bepötyögjük a kért témát, címet, s megadjuk, hogy milyen hosszú irományt rendelünk. Még a tanulmányhoz szükséges kutatást is elvégzik a henyélő vizsgázó helyett az állástalan diplomásokból verbuválódó csapatok.
Azon sem kell aggódniuk a tehetős csemetéknek, hogy esetleg lebuknak amiatt, hogy nem ismerik a saját diplomamunkájukat: óránként négyezer forintért személyes konzultációt kérhetnek, s a bértollnokok elmagyarázzák nekik, miről és miből írták meg helyettük a dolgozatot. Nemcsak bölcsészek, közgazdászok, de még orvostanhallgatók is rendelhetnek így diplomamunkát. A megfáradt diáknak csak annyi a dolga, hogy beseperje a dicséretet a tanártól...
Nincs új a nap alatt: akadt szociológushallgató, aki már négy-öt éve azzal egészítette ki ösztöndíját, hogy más főiskolák diákjainak házi dolgozatokat gyártott, darabonként ötezer forintért. Telefonszámát titokban kézről kézre adták. A csalás manapság azonban már "iparszerű" méreteket ölt, s a világhálón nyilvánosan, fényképpel árulják magukat az íródeákok.
Akinek nem futja csak neki gyártott műre, az próbálkozhat a kockázatosabb változattal: az internetről néhány ezer forintért letölthet kész szakdolgozatot, amit később "átpofozhat", hogy valamelyest egyénivé tegye. Esetleg két-három korábbi munkából barkácsol össze magának egy újat. Akadt peches hallgató, aki azért bukott le, mert ugyanazon tanárhoz adta be az "átdolgozott" változatot, mint aki az eredetit is elbírálta. Gyakori stikli, hogy a rest diák az internetről szedegeti össze a szakirodalmat, és forrásmegjelölés nélkül másolja le.
A gyakorlott oktatók a gyanús mondatokat maguk is beütik a világhálós keresőbe, s így lefülelik a csalót. Az igazi megoldás azonban az volna, ha az összes szakdolgozatot egy számítógépes tárba gyűjtenék, és a program kimutatná az innen-onnan összelopkodott szövegrészeket. Az egri Esterházy Károly Főiskolán már készítettek egy költségvetést, s kiderült, egy ilyen szoftver igen sokba, százmillió forintba kerülne, így az intézmény csak megfelelő uniós pályázatban reménykedhet.
Mi történik azzal a hallgatóval, akit rajtakapnak azon, hogy tudása pallérozása helyett más tollával ékeskedett? Nos, neki új szakdolgozatot kell írnia. Esetleg vennie...