Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Nagyon nehéz beszélnem a családunkat ért csapásról. A nagyobbik fiamat elcsábította a sógornője, vagyis a kisebbik fiam felesége. Szétesett a családunk, én azóta is folyton sírok. A két fiam mindig nagyon jó testvér volt. A nagyobbik, Feri harmincéves, már évek óta nős, két kicsi gyereke van. A kisebbik fiam, Tamás 27 éves, ő mindig is csendes, komoly személyiség volt, ezért furcsállottuk, amikor egy temperamentumos, kihívó lányt vett el. Nekik is van egy kétéves kisfiuk. Ez a nő addig illegette magát Feri előtt, amíg megtörtént a baj. Tamás rajtakapta őket, és kiderült, hogy már egy hónapja tart a viszonyuk. Óriási botrány kerekedett, a fiúk összeverekedtek. Most mindkét házaspár válik, a két fiú nem beszél egymással, én meg a férjemmel belebetegedtem. A nagyfiamnak lelkiismeret-furdalása van, megkövetné az öccsét, de az nem áll vele szóba. S mindez azért, mert az a nőszemély nem bírt magával! Mit gondol, van remény a fiaim kibékülésére?
Üdvözlettel:
Lívia

Kedves Lívia!
A reményt persze soha nem szabad feladni, de ne áltassa magát: ami történt, majdhogynem jóvátehetetlen. Önnek bizonyára könnyebb csak a menyét hibáztatnia, de szembe kell néznie azzal: a legnagyobb vétket Feri követte el. A testvér házastársa ugyanis mindenkor tabu. Ezt megszegni annyi, mint elvágni a testvéri köteléket. Mégis, hogyan lehetne továbblépni? Önök próbálják összeszedni magukat, igyekezzenek a megcsalt, becsapott fiuk és menyük mellé állni, a gyerekekkel törődni. De mindenekelőtt a "rossz testvérnek" kellene igazán mélyen átélt bűnbánatot éreznie és kinyilvánítania öccse felé. Az idő talán meghozza Tamás megenyhülését is, és vele a bocsánatot. Talán.
Üdvözlettel: