Jogi esetek

A házastársi haszonélvezet különleges, sokat vitatott intézménye a magyar jognak. Most azért vesszük elő, hátha egy példa segít megértetni, hogyan viszonyul egymáshoz tulajdon, öröklés és haszonélvezet.
Az elhunyt tulajdonában csak a lakás fele volt, másik fele a testvére tulajdonában állt, de az egészet a férfi és felesége használta. A férfi halálával fia örökölte a fél lakást, felesége pedig azon a haszonélvezeti jogot; időközben a másik fél lakás is gazdát cserélt, mert a testvér is elhunyt, így annak a fia lett az örökös. A következő jogi helyzet alakult ki: a lakásban egyedül élt a túlélő házastárs, aki fia fél tulajdonrészén bírt haszonélvezeti joggal; a másik fél tulajdonrész az unokatestvér tulajdonában volt, aki eddig nem lakott a lakásban, de most szeretett volna. Felmerül a kérdés: beköltözhet-e a lakás két szobájából az egyikbe az unokatestvér, ilyen módon korlátozva az özvegy haszonélvezeti jogát?
Az öröklési jog egyik alapdilemmája: hogyan oldja meg a vagyon felosztását a túlélő házastárs és a leszármazottak között? A magyar jog azt a megoldást választja, hogy minden a gyerekek nevére kerül, de az özvegy mindent használhat, ami a házastársé volt, egészen haláláig. A leszármazottak nem adhatják el az özvegy beleegyezése nélkül azt, amin haszonélvezeti joga van, sőt, e jog gyakorlásában csak megegyezéssel korlátozhatják a házastársat, azaz a haszonélvezeti jog korlátozását ki kell fizetni, megszüntetéséhez azt pénzben meg kell váltani.
Esetünkben azt kellett eldöntenie a bíróságnak, hogy korlátozásnak számít-e, ha az özvegy nem lakhat mindkét szobában, amelyben húsz évig élt az elhunyttal. Ugyanis az özvegyi haszonélvezeti jog korlátozását kizárólag a leszármazottak kérhetik; ha ez korlátozás, akkor erre az elhunyt unokaöccsének nincsen lehetősége.
Az özvegyi jog szabályozása így hangzik: az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Végső soron ez mégiscsak egy öröklési jogi intézmény, nem arra szolgál, hogy az özvegyet a lakásból ne lehessen kiszorítani. Az ingatlan másik fele nem is volt az elhunyté, az asszonynak így nem keletkezett rajta özvegyi joga. Először tehát azt kell tisztázni, hogy két tulajdonos között meg lehetne-e osztani a lakás használatának jogát oly módon, hogy egyik tulajdonos az egyik szobában, a másik a másikban lakjon. Ennek semmi akadálya. A haszonélvezeti jog arra a vagyonra vonatkozik, ami a leszármazott tulajdonába került. A tulajdonosok használati jogát időben és térben fel lehet osztani. Jelen esetben a használati jogot az egyik tulajdonos helyett más gyakorolja, de ez a lényegen nem változtat: ki-ki maradjon a maga szobájában, a lakás használati jogának megosztásába az özvegynek is bele kellett törődnie.