Megment a pánikgomb

Ha megszédül az ember vagy ha rendetlenkedik a szíve, akkor jól jön a segítség - magyarázza Mici néni, azaz Liptai Andrásné, miközben betessékel lakótelepi otthonába. A 94 éves egri asszony egyedül él, nemcsak a férjét, de már a fiát is elvesztette. Mici néni ennek ellenére derűsen tekint a világba, még azt is mosolyogva meséli, hogyan hordott ki lábon egy szívinfarktust. Ugyan rosszul érezte magát, de nem csinált nagy gondot belőle, s csak utólag, a megdöbbent orvostól tudta meg, mekkora bajból lábalt ki. Mindez hét éve történt. Akkor még nem lógott a nyakában pánikgomb, amivel riaszthatta volna a központot. A készüléket két éve ajánlották fel neki, s bár azóta nem került vészhelyzetbe, a pánikgomb mégis biztonságérzetet ad számára.
Egerben hosszú évekig csak tervezgették, hogy kiépítik a jelzőrendszeres segítségnyújtást, hiszen a szociális tárca főleg az aprófalvas térségekben szorgalmazta ezt a lehetőséget. Végül rábukkantak egy PHARE-pályázatra, ami ehhez is támogatást adott - mondja Diószegi Lajosné, a helyi családsegítő intézet igazgatóhelyettese. Az uniós pályázat, mely alapvetően a munkanélküliek társadalmi kirekesztését enyhítette, kapóra jött az egrieknek, munkába állíthattak ötvenöt állástalant. Harmincöten közülük beiratkoztak a szociális ápolói és gondozói képzésre, s a másfél éves kurzus után bekapcsolódhattak az idősek és rászorulók ellátásába. Négyen a környező falvakban - Kerecsenden, Egerbaktán, Szúcson és Balatonban - serénykednek, ahol korábban nem is volt lehetőség a házi segítségnyújtásra. Az uniós támogatás jóvoltából szerezték be a jelzőrendszer első 45 készülékét, néhány hónapja pedig újabb negyvenen kaphattak pánikgombot. Egerben ugyanis lehetőség van arra, hogy az iparűzési adót fizetők "címkézzék" forintjaikat, azaz megmondják, hogy milyen célra szánják a pénzüket. Tavaly a szociális területre szánt adóforintokból a jelzőrendszeres szolgálatot bővítették. Egerben a 65 évnél korosabb egyedül élők, illetve a fogyatékosok és a pszichiátriai betegek igényelhetik e lehetőséget, ha el tudják sajátítani a készülék kezelését. A rendszert állami normatívából és önkormányzati pénzből tartják fenn.
Az életmentő adó-vevő készülék a diszpécserközpontban szól, ahol huszonnégy órán át fogadják a riasztásokat. Ha a nyakba akasztható, ütés- és vízálló pánikgombot nyomják meg, az sürgősebb esetet jelez, a falra szerelt készüléket pedig a ráérősebb helyzetekre tartják fenn. Megesett, hogy egy idős emberre szilveszterkor ráverték az ablakot, s mivel megijedt, hívta a segítséget. Máskor életet mentett a készülék, melynek jelzésére egy nővér és egy sofőr terem a helyszínen, s ha szükséges, azonnal hívják a mentőket.
Előfordulhat, hogy valaki véletlenül elesik a fürdőszobában, s képtelen elvergődni még a telefonhoz is. E rémálomba illő helyzetekre az a megoldás, hogy az idősektől kérnek egy lakáskulcsot, amit a diszpécserközpontban őriznek, így vész esetén bejuthatnak a rászoruló otthonába.
Tudják azt is, ki milyen betegségben szenved és milyen gyógyszereket szed, hogy baj esetén gyorsabban intézkedhessenek. Az egri központba havonta tucatnyi riasztás érkezik, az idősek ugyanis megtanulták, hogy csak nagy bajban nyomják meg a gombot. Krízishelyzetben viszont nem szabad tétovázni.
- Megtanultam, hogy ne reteszeljem be az ajtót, máskülönben, ha elveszteném az eszméletem, nem jutnak be a lakásba - magyarázza a 79 éves Hajdú Mária, aki ugyancsak túlélt már egy szívinfarktust. A telefonban nem bízik, hiszen tárcsázni se tudna, ha rátörne a rosszullét. A heverője melletti kisasztalon viszont mindig ott a pánikgomb. Ahogy mondja: csak a megnyugvás miatt.