Nagy a nyüzsgés a tejúton

Tejfronton évről-évre nő nettó importőri pozíciónk. Ezzel a mondattal kezdte nemrég a hazai tejgazdaság esélyeit latolgató előadását Popp József agrárközgazdász. Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy az ország tejből (sem) képes már ellátni a fogyasztókat. Behozatalra szorulunk: a drága, feldolgozott tejtermékek importja uniós tagságunk óta megháromszorozódott. Nőtt a magyar kivitel is, igaz, gyarmati módon: olcsó nyerstejet fuvarozunk főként az olaszoknak, de újabban a románoknak is (lásd Vízfuvar című írásunkat).
A magyar tejtermelés csökkenése szoros összefüggésben van a tehenek számának fogyatkozásával. Az összes tehén számát ábránk szemlélteti, ám ennél sokkal többet mond a gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. által ellenőrzött tejtermelő tehenek (az összes tejelő jószág háromnegyede) számának és éves tejtermelésének változása. A létszám csökkenését egészen 2002-ig ellensúlyozta a fajlagos tejtermelés növekedése, vagyis eddig nőtt az összes termelés is. A négylábú tejgyáraknak is titulált, termelésellenőrzés alatt álló holstein-frízek száma akkor 237 ezer volt, egyenként 6700 liter tejet adtak, azaz összesen 1,6 milliárd litert  - sorolja az adatokat Mészáros Gyula, a cég szakmai tanácsadója. Tavaly hiába adott minden tehén már csaknem 7300 litert, mert számuk alig haladta meg a 197 ezret, így az évi összes tejmennyiség csupán 1,46 millió literre sikeredett.
Hogy miért a csökkenés? Nyilvánvalóan a tej ingadozó - a csatlakozást követően csaknem 12 százalékkal csökkenő - felvásárlási ára csak a leghatékonyabban termelő tehenészeteknek nyújtott nyereséget. A derékhad csupán a literenként 8,1 forintos, úgynevezett uniós kvótatámogatásból volt képes némi jövedelmet összehozni, akiknek pedig ez sem megy, azok fokozatosan felhagynak a termeléssel. Annál is inkább, mert 2007. március 31-étől a kvóta (engedélyezett termelhető tejmennyiség) utáni ösztönzés "történelmi jogon" is jár. Vagyis az unióban mostanában az járja, hogy a termelést elválasztják a támogatásoktól. Így kevesebb baj van a felesleggel - állítják. Az is kap tehát 2015-ig, a rendszer végleges megszüntetéséig kvótapénzt, akinek már mutatóban sincs tejtermelő tehene, viszont előrelátó módon tetemes "elvi" tejtermelési lehetőséget gyűjtött össze.
Az utóbbi időben, a legtöbb országhoz hasonlóan, itthon is drágult a tej. A tavalyi 63 forint körüliről literenként 66-67 forintra emelkedett az ára - mármint a felvásárlási, amelyet a gazdálkodók kapnak a tejüzemektől. Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnöke a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a kvótatámogatással együtt ez a pénz már a közepes színvonalú tehenészeteknek is hoz pár forintos nyereséget. Nem véletlenül vert fel nagy port egy debreceni tudományos vizsgálat a tejvertikum szereplőinek "osztozkodásáról": 100 forint jövedelemből a termelőknek mindössze 3-5, a feldolgozóknak 10-12 forint jut, a többit a kereskedelem, jórészt a multik "nyúlják le".
Magyarországon az összesen csaknem hetven kisebb-nagyobb feldolgozóból a tíz legnagyobb tejüzem uralja a piac kétharmadát. A nagyok fele-fele arányban hazai, illetve külföldi tulajdonú cégek. Így fordulhat elő, hogy a több mint száz éve, holland farmerek által alapított tejszövetkezet (időközben multinacionálissá nőtt és hazánkban is ténykedő vállalat) a magyar tejtermelőkön keresett jövedelmet osztja vissza év végén mai tulajdonosainak.

Teljes összeomlás veszélyezteti az olasz tejtermelést
Míg egy liter tejért a termelők 0,32 eurót, azaz körülbelül nyolcvan forintot kapnak (ugyanannyit, mint 15 évvel ezelőtt), addig nekik az előállítás teljes költsége átlagosan 0,4 eurót, azaz száz forintot tesz ki. Ugyanakkor a fogyasztók egy liter tejért 1,3 eurót, 310 forintot fizetnek, vagyis az általuk fizetett összegnek alig egyötöde kerül a termelőkhöz, harmada a tejiparhoz és csaknem felét a kereskedelem teszi zsebre. Jelenleg a tejtermelők négyötöde veszteséges. A banki eladósodottság korábban nem tapasztalt mértékű, a gazdák hatvan százaléka máris felhagyott a termeléssel.

Vajban fürdő egészség
Négyből három honfitársunk olyan betegségben hal meg, amely kapcsolatba hozható a táplálkozással. Megelőzhető, de legalábbis lassítható, kezelhető lenne többek közt a cukorbetegség, a szívbaj, a csontritkulás, ha odafigyelnénk, hogy csupa egészségeset együnk-igyunk. A képlet tehát pofonegyszerű. De ki mondja meg, hogy melyik élelmiszer egészséges?
Vegyük a tehéntejet! Nincs még egy olyan élelmiszer, mint a tej, amelyről az "élet, erő, egészség" szentháromság jegyében ennyi dicshimnuszt zengtek volna. Aztán vissza-visszatérően, úgy ötévente, felüti fejét egy-egy hír arról, milyen ártalmas is. Márpedig ha neves táplálkozástudományi szakemberek, híres egyetemi professzorok, szavahihető tudósok sorolják érveiket, miért és hogyan okoz szerintük érelmeszesedést avagy daganatot a tej, idővel szöget üt az ember fejében a kétkedő gondolat, még akkor is, ha mindig érkezik cáfolat.
Legutóbb a Harvard Egyetem védnökségével, neves tudósok részvételével megtartott konferencián taglalták a tejfogyasztás és a rákbetegségek esetleges összefüggéseit. Az esemény már csak azért is figyelemre méltó, mert megrendezését egy olyan alapítvány szponzorálta, amelyet egy sajátos "tejelméletet" valló hölgy hozott létre. A mellrákjából tizenegy éve meggyógyult asszonynak az a meggyőződése, hogy egykori betegségéért az általa "tejtorkosságnak" nevezett szenvedélye, a gyermekkorában elfogyasztott irdatlan mennyiségű tej és tejtermék a felelős. A vizsgálatok nem tudták egyértelműen bizonyítani az elméletet. Legfeljebb megerősítették azt a tételt, ami - oly sok élelmiszer mellett - a tejre is igaz: a jóból is megárt a sok.
Ha patikamérlegre tennénk a "tejes téziseket", kiderülne: jóval több szól mellette, mint ellene. Abban a tudósok is egyetértenek, hogy az élelmiszerek közül a tejtermékek a leggazdagabbak egészségvédő hatóanyagokban. Fél liter tejben több fehérje van, mint két tojásban, és csaknem annyi, mint tíz deka marhahúsban. Ha egy nyolcvankilós férfi naponta megiszik két deci tejet, ezzel fedezi a napi ajánlott mennyiség harminc-harminc százalékát kalciumból és B12-vitaminból, 23 százalékát B2-vitaminból.
A magyar ember átlagosan évente 160 liter tejet vagy vele egyenértékű tejterméket fogyaszt - feleannyit, mint a hollandok vagy a dánok. És ez a szám a jövőben tovább csökken majd, hiszen nálunk ma a kisiskolások fele egy csepp tejet sem iszik, és minden harmadik diák semmilyen tejtermékre nem vevő.
A sok évtizedes "italháborúban" tehát már rég nem az ártatlan tej rehabilitációja a fő stratégia. Sokkal inkább a szénsavas, cukros üdítőitalok visszaverése vezethet a győzelemhez.
Vagyis az egészségig.

Oszlik a fehér köd
Tévhit: Bármennyi tejet, tejterméket fogyaszthatunk, nem ártalmas.
A tejimádóknál a túlzott kalciumbevitel miatt a csontok elmeszesedhetnek. A tej állati eredetű zsiradékot tartalmaz; ennek túlzott bevitele növeli a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Napi három-négy egységnyi az ajánlott mennyiség. Egy egység: 2 dl tej, 3 dkg sajt vagy 5 dkg túró.

Tévhit: Válasszuk mindig a light tejet és tejfölt, mert azok egészségesebbek.
A light jelzés a termékeken mindig a zsírtartalomra utal. Nagy szolgálatot teszünk magunknak, ha a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej helyett az 1,5 százalékost, a 20 százalékos tejföl helyett a 12 százalékost emeljük le a hűtőpolcról. A fogyókúrázóknak vásárláskor azonban érdemes az energiatartalmat is megnézniük, mert lehet, hogy bár a termék csökkentett zsírtartalmú, ám több szénhidrátot, azaz kalóriát tartalmaz.

Tévhit: Az "élőflórás, probiotikus" kifejezések csak jól hangzó reklámszövegek a tejtermékeken, valójában nem jelentenek semmit.
Az ilyen jelzésű tejtermékekhez, főleg joghurtokhoz, előállításuk folyamán élő mikrobákat tartalmazó kultúrákat adnak, ezért nevezik őket élőflórásnak. A probiotikumok áldásos hatású tejsavbaktériumok, amelyek a tápcsatornában jótékonyan segítik a bélflóra egyensúlyának megőrzését.

Tévhit: Az ultrapasztőrözött tejek ártalmasak az egészségre.
Az UHT (azaz ultrapasztőrözött) tejek előnye, hogy több hónapig eltarthatók. A vegyi folyamat során néhány vitamin mennyisége ugyan valóban csökken, de sokkal többet nyerünk az eljárással: egyes zsírrészecskék kisebb méretűek lesznek, és ennek köszönhetően a tejzsír jobban felszívódik. (A nyers tej egyébként is mikrobiológiai veszélyeket rejthet.)

Már megint Kína és India!
Kína, India és Latin-Amerika hatalmas népességének elegendő csupán naponta átlagosan fél deci tejet meginnia, s máris fejre állhat a világ tejpiacának ingatag egyensúlya. Azzal lehet számolni, hogy a következő tíz évben húsz százalékkal növekszik a világ tejtermelése - jövendölte Fórián Zoltán, az Agrár Európa Kft. üzletág-igazgatója. Jelen pillanatban mindenhol emelkednek az árak, ami a tej és tejtermékek piacán tapasztalható szerényebb kínálattal magyarázható. A globális hiányt az elemzők többsége a világ egyik legnagyobb tejtermék-exportáló országát, Ausztráliát sújtó katasztrofális szárazsággal indokolja. Jelentősen emelkedett a tehenek legfontosabb takarmányának, a kukoricának az ára is. Utóbbi tartós változás lesz, ugyanis a nagy tengeritermelő országokban sorra indulnak be a bioetanolgyárak, melyek kukoricából készítenek üzemanyagot.
Szintén tejet drágító tényező India és Kína. A földrész gondjaival párhuzamosan mind nagyobb a kereslet a tejpor és a tejfehérje iránt Kínában. A világ vezető tejipari vállalatai nem késlekedtek, s a friss tej rovására azonnal változtattak termelési szerkezetükön. A nagy nyugat-európai tejtermelő államokban átlagosan literenként tíz eurócenttel, vagyis 15-20 százalékkal - 24-25 forinttal literenként - emelkedett az utóbbi időben az értékes folyadék ára. Az USA-ban a szakértők nem zárják ki, hogy a nyáron megdől a termelői tej felvásárlásának 2004. májusi rekordja. Mindent egybevetve: nagy a nyüzsgés mostanában a nemzetközi tejúton.

Vízfuvar
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de régvolt tanulmányaimból a nyerstejkivitel hallatán feldereng egy ósdi tétel. Akkor érdemes exportálni, ha a termékben nagy hozzáadott érték - szellemi termék vagy fizikai munka - testesül meg. A tej szárazanyag-tartalma legfeljebb 11-12 százalék, a többi víz. Ezt lötyögtetik az országutak királyai legalább ezer kilométeren át. Visszfuvarban vizet nem hoznak ugyan, de a higiéniára tekintettel - remélhetően - mást sem.
Hozzávetőlegesen utánaszámoltan. Tavaly 228 millió liter tejet vittek ki az országból, az egyenként harmincezer literes tankerekben. Évente 7600 vontatmány dübörgött az utakon, összesen legalább egymilliárd 140 millió forintra égetve el üzemanyagot. Legyünk nagyvonalúak: a járművek kopását, az utak rongálását, valamint a fékezési és a motorhőt ezúttal hagyjuk figyelmen kívül.
Szakértők állítják: az elmúlt évtizedekben a belsőégésű motorok és a járművek technológiája szinte forradalmi fejlődésen ment keresztül. A károsanyag-kibocsátás rendkívüli mértékben, bizonyos komponensek esetében hatvan-kilencven százalékkal is csökkent. De az EURO motorok új és új generációinak ellenére is az említett mennyiségű tej szállítgatása csaknem tíz mázsa nitrogén-oxiddal és négy mázsa szén-monoxiddal "gazdagította" golyóbisunk légkörét.
Nemrég, a Tej Világnapján halhattuk: hihetetlen, de tejhiány alakult ki egész Európában, így Magyarországon is. A határhoz közeli és távoli telepekről meg feldolgozókból megéri hát a tej literjét néhány forinttal drágábban eladni a jó taljánoknak. Elvégre sok kicsi forintból nagy tejpénz jöhet össze. Lehetne persze sűrítve is vinni az árut, csakhogy a vízelvonást nem fizeti meg senki. Látszólag. Ugyanis kamatostul megfizetünk érte mindahányan!