Pörget, csavar, reteszel

– Ma már a Szeged melletti kis településen, Klárafalván élünk a férjemmel és kisfiammal, de Békéscsabára jártam Művészeti Szakközépiskolába, ahol textilműves, kéziszövő szakon végeztem – mesél Anett a kezdetekről. – Szeretett tanárnőm biztatott, hogy festő szakirányon tanuljak tovább. Így is lett, hamarosan felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar képi ábrázolás-festő szakára. Az iskola végeztével teljesen más területen helyezkedtem el, ám az alkotás hobbiszinten mindig megmaradt. Sok műfajban kipróbáltam magam, szeretek különféle technikákkal kísérletezgetni, mindig valami újdonságon kattog az agyam.

Anett a kisfia megszületésekor már tudta, hogy szeretne neki festeni valamit a falra, és ahhoz különböző dekorációkat készíteni. Így született meg az első matatófal is.
– A babák a kis kezeikkel tapogatva, a különböző felületű, hőmérsékletű anyagok megismerésével fedezik fel a világot. Rendszereznek, kipróbálnak, gyakorolnak, ezáltal számos agyterület bekapcsolódik. Amíg a gyermek csendben matat, kinyit, becsuk, meghúz, kikapcsol, bekapcsol, pörget, csavar, megérint, reteszel, egy sor olyan mozdulatot végez, amihez a kis ujjainak izmait kell használnia, így fejlesztve finommotoros képességeit, amire a későbbi életében is nagy szüksége lesz. A játék észrevétlen tanulási folyamat, ami jó hatással van a szellemi képességekre, a szem–kéz koordinációjára, a térben tájékozódás és a részletmegfigyelés fejlesztésére. A kisfiamnak elég korán, hathónapos kora körül készítettem a matatófalat. A falra már hónapokkal korábban festettem egy repülő bálnát, amin egy kisfiú és kislány utazik a felhők és hőlégballonok között. Ezt igyekeztem olyan dolgokkal felszerelni, amelyek elég érdekesek már ebben a korban is. Ilyenkor még minden, ami csörög, pörög, hangot ad ki, figyelemfelkeltő számukra. Később, ahogy a kisfiam növekedett, kerültek rá „komolyabb” elemek is, és a mai napig szívesen eljátszik vele, pedig már kétéves.
Anett később folytatta a szobadekorálást faliképekkel, faliórával és magasságmérővel, dobozkákkal, majd a környezetében lévő rokon gyerekeknek, barátoknak kedveskedett újabb és újabb darabokkal. Végül a munkái olyan sok embernek megtetszettek, hogy jöttek a felkérések.

– Az emlékdobozok készítésekor először megkérdezem a kicsi nevét, születési dátumát, mi az elképzelés minta, stílus, szín tekintetében. Ezek után beindul a fantáziám, és készítek egy vázlatot. A részletek megbeszélése után nekiállok a munkának. Bár nem emlékszem pontosan, mikor is találkoztam az emlékdoboz ötletével, de az első példányt a kisfiamnak festettem, hogy legyen mibe eltenni az emlékeit. A kórházi karszalag, az első body és az első hazahozott kavics a játszótérről mind benne vannak a mai napig.
Anett szereti a kihívásokat. Egyik legnehezebb munkájának egy magasságmérő elkészítését tartja: a megrendelő egy pengefal élére földtől plafonig érő magasságmérőt szeretett volna, mindössze 6,8 cm szélességben.
– Bevallom, először azt gondoltam, lehetetlen megoldani. Végül hosszas tervezgetés és munka után megszületett, s ezután már nagyon tetszett, mindketten elégedettek voltunk a végeredménnyel. Szeretem a változatosságot, törekszem mindig valami újat mutatni, kitalálni. Figyelem a vásárlói igényeket, és igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy fenntartsam az érdeklődésüket.