Fűszerek illata árad

Karácsony előtt az édes-fűszeres mézeskalácsillat hozza el az ünnepi hangulatot a családok konyhájába. Csilláéknál ez nem így történt. Sütemény csak ritkán készült náluk, eltekintve az ebéd második fogásaként szolgáló fánktól vagy palacsintától. Emlékszik azonban, hogy egyszer az édesanyja mákos kifliket sütött, és ő segíthetett neki. Hokedlire állva érte el a konyhapultot, úgy szaggathatta a tésztát a homokozóformáival. Nagyon él­­vezte a kreatív munkát, majd büszkén szemlélte az elkészült süteményt.
Sosem állt tőle távol a kézműves tevékenység. Szeretett festeni, rajzolni, papírkivágásokból képeket ragasztani. Az érettségit követően kirakatrendezőnek, dekoratőrnek tanult, de dolgozott többek között tördelőszerkesztőként is. Pár éve pénzügyi területen helyezkedett el. Közben 2011-ben fogott komolyabban a mézeskalács-készítésbe, amihez a cukrászvégzettséget is megszerezte.

Édesanyaként a lányaival kezdett mézeseket sütni az ünnep előtt. Az évi egyszeri alkalom nem hozta meg különösebben a kedvét, de az már annál inkább, amikor egy barátnőjének készített ajándékba csillag, üstökös és fenyő formájú süteményeket, melyeket stílusosan becsomagolva adott át neki. A sütés örömén túl a megajándékozott arcán látott derű is megragadta. Először munkahelyi cserebere folytán adta el a süteményeit, majd egyéni vállalkozóként létrehozott egy közösségi oldalt Csilla mézeskalácsa néven, ahol már rendelni is lehetett tőle.
A művelet természetesen a megfelelő tésztával kezdődik. A konyhaműhelyben dobozokba rendezve várnak a begyúrt összetevők. A kezdetektől két kikísérletezett, jól bevált (az ajándéknak szánt és az inkább étkezési célú mézes) recepttel dolgozik, mert így a tészta mindig megbízhatóan alakul a sütési folyamat során. Ma már tojás helyett kalácsfénnyel keni át a süteményt, mert az egyenletesen fedi a formát. A kalács felületén elterülő alapmázat kevés vízzel felhígítja, így tölti ki az előre meghúzott kontúrt. Ezt negyvenfokos sütőben szikkadni hagyja, majd hűvös helyen egy éjszakát pihentetni kell, hogy keményre száradjon. A rákerülő díszítővonalak habcsókkeménységű mázból készülnek. Ha jól csinálja, a vonalak folytonosak és a csúcsokban futnak össze.
– Erre nem szabad sajnálni az időt. Egy mézeskalács akkor szép, ha a díszítőminta kitölti a rendelkezésre álló felületet, ugyanakkor kellően szellős – árulja el a háziasszony. A süteményei minden milliméterére gondot fordít. Valamennyi rákerülő mintát alaposan átgondol.
A „hogyan, miként érdemes csinálni” művészete, a mézeskalácssütés szakmai része megtanulható. De a személyes hozzávalók, melyeket Csilla a szívéből ad hozzá, varázsolják igazán egyedivé a mézeseit, amelyek nemcsak karácsonykor, hanem egész évben készülnek. Esküvőre, nők napjára, ballagásra, sokféle alkalomra süt. – Régen a legény mézeskalács szívet vásárolt a leánynak szerelme jelképeként a vásárban, a hadba indulóknak ugyanott huszár formájút vettek, a kisfiúknak kardot. Napjainkban feléledt a szép hagyomány, hogy mézesekkel mondjuk el a jókívánságainkat, gondolatainkat. Tehetünk rá matyó hímzést, esküvőre pénzesdoboz készíthető belőle. Megannyi forma, szín és díszítésvilág lehetséges – magyarázza.
A karácsony a mézeskalács klasszikus ünnepe, a készítőnek a legzsúfoltabb időszak. Egy óra alatt a sütéstől az utolsó írókavonásig három-négy darabot készít el. Előre gondosan meg kell terveznie ezeket a heteket, mert a főállása mellett nem egyszerű a több száz mézes sütése, díszítése. S mert az irreális elvárások, vállalások közepette kihuny az alkotás varázsa. Pedig ő éppen azért szereti, mivel egy fárasztó nap után kikapcsolja, feltölti a sütés, díszítés, s közben szüntelen új ötletek születnek.
A süteményei között a legkülönlegesebb a kisebb formákból készülő adventi koszorú, amelyen magasba nyúlik a templom, s a házak, a havas fák. 

Ez és a mécsestartó a legkeresettebb alkotásai. Mellettük a klasszikusabb hintaló, karácsonyfa, csillag, angyal mé­­zesek is jól fogynak. Vagy ezerféle ki­szú­róforma gyűlt össze az évek alatt a fiókjaiban. A kedves olvasókat is arra biztatja Csilla, hogy kezdjenek bátran a kísérletezésbe. Több is lehet a mézeskalácssütésből, mint ünnepi édességkészítés. Meglehet, ez lesz az a tevékenység, amely felébreszti a szunnyadó kreativitásunkat.