SUTYORGÓ

Kedves Gabi! 
Fehér hollónak számítok a rovatában, hogy férfiként írok. Ráadásul amiatt­ panaszkodom, mert a feleségem túlontúl rendes! 
Több mint harminc évvel ezelőtt az édesanyámnak nagyon tetszett, hogy milyen pedáns, rendszerető lány a választottam. Ahogy összeházasodtunk, hamar kiderült, hogy az én Annám szó szerint rend- és tisztaságmániás. A katonaságnál megkövetelt pedantéria kismiska hozzá képest! Én is, majd aztán a három gyerekünk is jócskán megszenvedte a mániáit, de a békesség kedvéért tettük, ahogy kérte. Még nevetni is tudtunk együtt a rigolyáin, például az élére vasalt sportzoknikon. 
Az elmúlt években sorban kirepültek a gyerekek, és ketten maradtunk a nagy házban. Érthető módon kevesebb a kosz és a rumli, vagyis papírforma szerint kevesebbnek kellene lennie a zsörtölődésnek is – csakhogy nálunk fordítva van. Anna minden egyes felszabadult idejét, a pénzkereső munkáján túl, a takarításba és a pakolásba öli, és még házsártosabb velem. Kezd megőrjíteni a szabályaival és a folytonos ledorongolásaival! Nálunk nem mindegy, hogy evés után a koszos evőeszközöket milyen szögben teszem bele a mosogatóba, vagy az előszobában hogyan lógnak a fogason a kabátok! A távirányítóhoz lassan csak steril gumikesztyűben nyúlhatok! Nincs a házban egyetlen olyan hely sem, ahol felszabadultan csinálhatnék bármit! 
Szeretem Annát, de rossz belegondolni, hogy ha majd nemsokára nyugdíjasok leszünk, ezzel a betegesen pedáns asszonnyal leszek összezárva itt. Mondja meg, mit tegyek?! 
Üdvözlettel: Sándor 
* 
Kedves Sándor! 
Sajnos egy rend- és tisztaságmániás­sal együtt élni legalább olyan nehéz, mint egy született rendetlennel. Tartok tőle, hogy ez ügyben már túl vannak a sokadik „nagybeszélgetésen”, és láthatóan Anna nem tud önmagától változtatni a kényszerbetegségén. Jó lenne, ha felkeresnének egy pszichoterápiás szakembert, aki a kényszercselekvés okára próbálna fényt deríteni, hogy aztán azt igyekezzenek együtt megszüntetni. Például – csak öt­letelek! – Anna engedje el azt a faj­ta biztonságkeresést, ami nála a pedáns rendhez köthető. 
Ezenkívül az egyik mondata adta az ötletet: alakítsanak ki önnek a megüresedett nagy házban egy saját „elvonulós” szobát az igényei szerint, mondjuk egy kényelmes tévénézősarokkal, és az legyen kizárólag az ön felségterülete. A saját szabályaival, némi rendetlenséggel, no meg persze „Belépni tilos!” felirattal az ajtón. 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]