Az ember, aki feltalálta a jövőt

Népszerűségét mutatja, hogy utolsó napjainak híre a Föld legeldugottabb sarkaiba is eljutott. A Pennsylvania Lock Haven Express újságja már március 22-én figyelmeztette olvasóit a 77 éves Verne közelgő halálára, a következő héten pedig terjedelmes cikkben számolt be arról, hogy az író temetésére az amiens-i Szent Márton-templomban került sor. 

Verne, közel száz regény szerzője, az ipari forradalom csúcspontján élt. Már gyermekkorától kezdve lenyűgözték korának újabbnál újabb gépezetei és földrajzi, tudományos felfedezései. Naponta órákig üldögélt a párizsi könyvtárban, újságokat, folyóiratokat és enciklopédiákat olvasott, hogy bőséges jegyzeteket készítsen belőlük. Siheder éveitől kezdve kalandokra vágyott, hol távoli tájak felfedezője, hol merész üzleti vállalkozások hőse, hol meg nagy hírű természettudós akart lenni. 

Tőzsdéről a könyvtárba 

Párizsban apja kérésére jogot tanult, ám amikor az öreg megtudta, hogy fia részmunkaidőben a helyi operaházban dolgozik és librettókat ír ahelyett, hogy órákra járna, megvonta tőle az anyagi támogatást. Verne alig engedhette meg magának az ételt, még kevésbé a meleget, ám a könyvtár menedéket kínált számára. Amikor a felsőfokú tanulmányait befejezte, banktisztviselőnek állt, és hamarosan kockázatos tőzsdeügyleteket bonyolító üzletember lett. 

Élete nagy élményeként tartotta számon, amikor az önkéntes emigrációban élő kalandos kedvű író, az idősebb Alexander Dumas hazatért Párizsba. Az öreg, de örökké fiatalos írófejedelem és a kitűnően mesélgető, húszas évei elején járó Verne hamar összebarátkozott. Közben megismerkedett Felix Nadarral is, a különc franciával, aki megbabonázta őt és persze egész Franciaországot, amikor nekilátott megépíteni a Gigant névre keresztelt hőlégballont. Nadar, aki világ körüli utat tervezett a járgánnyal, meghívta Verne-t, hogy csatlakozzon hozzá. A fiatal író naponta járt Nadar raktárába, és alaposan megfigyelte, hogy építik meg a kétszintes kabin szállítására alkalmas szuperballont. 

Időközben nőül vette Honorine de Viane-t, a kétgyermekes, fiatal özvegyet. Az asszonynak nem beszélt a terveiről, ehelyett titokban vett egy távcsövet, és a repülésről álmodozott. 

1862 júniusában tervezték a Gigant indulását. Verne segített bepakolni a szükséges eszközöket és poggyászt a kabinba, csatlakozni mégse tudott a próbaúthoz, mert késve indult az irodájából. Nadar repülése nem járt sikerrel, a túlsúlyos léggömb kiszakadt a kötelékéből. S míg a békésen szivarozó férfi nyugodtan vette tudomásul a kudarcot, és újrakezdte az építést, Verne búskomoran bújt el az irodájában. Hamarosan elővette azt a kéziratot, amelyet egy afrikai kalandról írt, és úgy döntött, hogy ha már nem tud Nadarral felfedező­útra indulni, akkor kitalál helyette egy történetet vízesésekről, dzsungelekről, vulkánokról. 

Öt hét léghajón 

A kéziratból napló lett, amelyet egy hőlégballon kabinjában írt a főhős, dr. Ferguson, aki okos és szellemes inasával együtt repítette a Victo­riát a fekete kontinens felett. 
Verne 1863-ban adta el az Öt hét léghajón című kéziratot Jules Hetzel francia kiadónak, a könyv megjelenésekor mindössze 25 éves volt. Bár több mint 40 évig írt a He­tzelnek, óriási népszerűsége ellenére tiszteletben tartotta a vele kötött megállapodást, vagyis, hogy élete hátralévő részében évente két regényt készít 4000 dollárért. Könyveit milliók olvasták, lefordították Európa összes nyelvére, sőt japánra és arabra is, ám ő nemesen ragaszkodott a megállapodásához. 

Amikor meghalt, tizenöt könyvvel előzte meg szerződését. 

Első regényét gyorsan követte egy második, Utazás a Holdba címmel, amelyben egy kifinomult értelmiségi, Michael Ardan (Nadar anagrammája) kapta a főszerepet, aki három társával és egy újfundlandi kutyával együtt a Holdra kíván utazni. Az űrhajó rakétákat használt, és egy floridai bázisról indították. 

Ez a kötete mérnökök, feltalálók és technikusok ezreinek figyelmét hívta fel egy új területre – az űrkutatásra. Meglepő módon kevesebb mint 100 évvel később a floridai Cape Canaveralban létrehozták a Joint Long Range Proving Groundot. Ez a távoli és elhagyatott terület a keleti parton tökéletesen alkalmas volt a kilövésekre, és 1950. július 24-én a Bumper No. 8 nevű kétlépcsős rakéta lett az első abból a több százból, amit később a Cape-ről felbocsátottak. 

Kimeríthetetlen fantázia 

Verne nemcsak nagy hírű, de nagy jövedelmű író is lett, aki megvalósíthatta a vágyott életformáját. Egy kényelmes vitorlás jachtot vásárolt, ezzel hajókázott a Földközi-tengeren. A fáma szerint a legtöbb regényén a fülkéjében dolgozott, himbálózó asztalán egy jól odaerősített, óriási földgömb segítette az írói szárnyalást. 

Marion Mills Miller életrajzíró szerint Verne figyelemre méltó pontossággal számította ki a természetet. Tudományos képzelőerejének köszönhetően például jóval azelőtt megrajzolta egy tengeralattjárónak a képét, hogy az első terveket papírra vetették volna a mérnökök. Az autókról és a léghajókról is akkor írt, amikor a feltalálók mindössze álmodoztak arról, hogy ezeknek a járműveknek a megvalósítása valóban lehetséges. 
Vernének a világra gyakorolt hatása a mai napig vitathatatlan, megannyi elképesztő technológiai és tudományos felfedezésünk és teljesítményünk az ő végtelen fantáziájának tulajdonítható. Amellett, hogy lelkesítette a felfedezőket és feltalálókat, egy új irodalmi műfajt is létrehozott: a tudományos fantasztikust. Legismertebb műve a 80 nap alatt a Föld körül, melynek hőse, a pedáns angol úr, Phileas Fogg és inasa, a francia Passpartou arra vállalkozik egy fogadás keretében, hogy nyolcvan nap alatt megkerülik a Földet. 

Ám mint megannyi zsenit, őt sem kímélték az élet viharai. Túlélte ugyan paranoiás unokaöccse, Gaston 1886-os gyilkossági kísérletét, aki lábon lőtte az írót, ám az incidens mindkettőjük életét megváltoztatta. Gaston, aki delíriumos állapotában azt állította, hogy azért lőtte le Verne-t, mert azt akarta, hogy nagybátyja ezzel váljék halhatatlanná, és a Francia Akadémia végre felvegye a tagjai sorába, soha nem tért vissza a normalitáshoz. Megőrült, élete végéig elmegyógyintézetbe került. Verne, aki szeretett unokaöccse elvesztését gyászolta, haláláig rokkant maradt. A seb sosem gyógyult be, ráadásul idős korára az író megvakult.