Kedves Gabi!
Már jó ideje özvegyen, a nyugdíjas éveimet élem. A három fiam családostul mind távolabb él, már az unokák is kirepültek, de szavam se lehet, mert minden hétvégén jön hozzám valaki, szeretettel vesznek körül. A hétköznapokat is igyekszem tartalmasan, aktívan tölteni: kertészkedem, eljárok a művelődési házba gerinctornára, bekapcsolódtam a könyvtár olvasóklubjába, néha kirándulni meg színházba is eljutok a helyi nyugdíjasokkal az önkormányzat szervezésében.
Világéletemben szerettem emberek között lenni (védőnőként dolgoztam) meg nevetni, de egyre nehezebben viselem a korabeli barátnőim és ismerőseim társaságát. Amikor találkozunk, szinte mindig panaszkodni kezdenek: ki milyen betegségben szenved, melyik orvosnál mennyit kellett várni, mennyire drága a boltban minden, és hogy régen minden jobb volt. Eleinte türelmesen hallgattam, de mostanra fárasztóvá vált. Úgy érzem, lehúz ez a sok negatívum.
Én szeretnék beszélgetni másról is: a gyerekekről, az unokákról, jó filmekről, virágokról, közös élményekről. De ha megpróbálom másfelé terelni a szót, hamar visszakanyarodunk a bajokra. Már azon gondolkodom, hogy el se megyek a találkozókra. Nem akarom elveszíteni a barátaimat, de ebben a formában nehéz elviselni őket.
Üdvözlettel: Elvira
∗
Kedves Elvira!
Fontos tudnia: a panaszkodás gyakran egyfajta terápia, az emberek így próbálják oldani a stresszt, kimondani a félelmeiket. Barátként önnek kötelessége figyelni a szeretteire, és ha lehetősége van, enyhíteni a gondjaikon – ugyanakkor joga van ahhoz, hogy ne kelljen hazavinnie mások terheit minden alkalommal.
Szabjon határokat, amikor a beszélgetést próbálja tudatosan pozitív irányba terelni. Ha túl sok a negatívum, mondja ki nyíltan és tegyen konkrét javaslatot: „Értem, hogy nagyon nehéz, de most meséljen mindenki valami jó hírt, aminek örülni tudott az elmúlt egy hétben!” Készüljön egy könyv- vagy filmajánlóval, vicces hírrel, amivel talán könnyebben kizökkentheti a társaságot a panaszkörből.
Ezenkívül bátran keressen új közösségeket is, ahol önhöz hasonló, pozitívan gondolkodó emberekkel találkozik; így nem szakad el a régi barátoktól, de lesznek olyan kapcsolatai is, amelyek jobban feltöltik. Ne érezzen bűntudatot, ha a régiekkel nem minden összejövetelen vesz részt. Ettől ön még nem rossz barát, „csak” védi a lelki egyensúlyát. A barátság érték, de akkor marad valódi erőforrás, ha közben egyik felet sem meríti ki teljesen.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
