Kedves Gabi!
Mozaikcsaládban élünk: a páromnak egy 13 éves lánya van, nekem két gyermekem; a lányom 8, a fiam 13 éves. Mindhárom gyerek nálunk töltötte a szentestét, abban a közös otthonban, ahol az én gyerekeimmel és a párommal élünk; az ő lánya csak ritkán, vendégként jár hozzánk, amikor kedve tartja.
Az ajándékbontás pillanatában megsemmisülve éreztem magam. Míg én a gyermekeim ajándékaira fejenként körülbelül 20-20 ezer forintot költöttem, addig a párom a lányának egy közel 200 ezer forintos új mobiltelefont adott. A mai gyerekek abszolút tisztában vannak a kütyük árával, és rögtön láttam az enyémek arcán a csalódást: ők miért nem érnek ennyit?!
Amikor napokkal később szóba hoztam ezt a páromnak, azt válaszolta: mit „hisztizek”, „csak” lecserélte a lánya régi telefonját, és különben is jól tanul, megérdemli. Én nem gondolom, hogy karácsonykor a jobb tanulmányi eredményt ilyen módon kellene jutalmazni. A párom szerint arról van szó, hogy irigylem a gyerekétől a drága ajándékot. Ezek után meg se mertem említeni, hogy mikor veszi már észre: a lánya csak hébe-hóba hajlandó időt tölteni vele, és olyankor is az együttlétek szinte mindig a vásárlásról szólnak.
Nem tudok túllépni a történteken. Szeretném tudni: valóban én reagálom túl a helyzetet, vagy jogos, amit érzek?
Üdvözlettel: Brigi
∗
Kedves Brigi!
Amit átélt, az nem hiszti és nem túlérzékenység, hanem egy valóban megalázó helyzet. Az az üzenete, amely egy közös ünnepen, a gyerekek szeme láttára lejött: ebben a családban a gyerekek nem ugyanannyit érnek. Az ajándékbontáskor óhatatlanul is egyfajta rangsor felállítása történt.
A „megérdemelte, mert jól teljesített” érvelés szintén tévút. A karácsony nem jutalmazási rendszer, nem prémiumosztás. Ha a szeretet látható jelei teljesítményhez kötődnek, az szorongást és rivalizálást teremt – különösen egy mozaikcsaládban.
Különösen súlyos, hogy amikor ezt jelezte, a párja félresöpörte az ön véleményét, vagyis az ön érzései nemigen számítanak neki. Önnek nem az a dolga, hogy ezen túllépjen – hanem az, hogy megvédje a gyerekeit attól, hogy másodrendűnek érezzék magukat a saját otthonukban, és megvédje magát attól, hogy az érzéseit legyintéssel lehessen elintézni. Ha mindezekről nem lehet őszintén beszélni (ráadásul ajándékozás előtt illett volna egyeztetniük, és nem napokkal később vitázni!), akkor az egész párkapcsolat működésében súlyos hiba van…
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
