Kedves Gabi!
Az édesanyám mindig is szeretett beszélgetni, de az utóbbi években ez átbillent valami másba. Folyton információkat szerez, ad tovább, ha nincs biztos hír, akkor „összerakja” a mozaikokat, következtet, kalkulál. Néha olyan magabiztosan ad elő feltételezéseket, mintha tények lennének. Ahogy idősödik (most 67 éves), egyre erősebb nála ez a kényszer.
Egy településen lakunk, úgyhogy nemegyszer látom, ahogy az utcán összesúgnak mögötte, a boltban félmosolyok, elhallgató beszélgetések övezik. Már nekem is kellemetlen, és félek, hogy ha így megy tovább, akkor kerülik, kiközösítik majd, és az őt nagyon megviselné!
Próbáltam jelezni neki, hogy ez már komolyan rombol mindenkit. Azt mondja, ő csak érdeklődik, csak törődik másokkal. Hogyan védjem meg őt saját magától?!
Üdvözlettel: egy tanácstalan
∗
Kedves Tanácstalan!
Aggodalma jogos, édesanyja viselkedése valóban súlyosan rombolhatja a kapcsolatokat és a bizalmat. Ugyanakkor, ha változást szeretne, érdemes a mozgatórugókat keresnie és megértenie. Sok idősödő ember számára az információ a kapcsolódás eszköze. A „tudom, mi történik” érzése fontossá tesz, középpontban tart. Ha beszűkülnek a mindennapok, ha kevesebb az inger vagy a visszajelzés, a hírek „mozgatása” könnyen pótlékká válik. Ettől még a következmény nem lesz kisebb, de a megközelítés emberségesebb lehet.
A megszégyenítés szinte biztosan védekezést vált ki, a „már megint pletykálsz” típusú mondatok inkább falat húznak. Sokkal többet ér az olyan nyugodt, négyszemközti beszélgetés, ahol nem vádat, hanem aggodalmat fogalmaz meg. Javaslom, járjon utána, hogy édesanyja megváltozott viselkedése mögött nem áll-e szorongás, magány vagy más, az életkorral összefüggő változás. Vagyis a lelkét kellene legelőször is pontosan feltérképezni – önnek vagy szakértő (coach, pszichológus) bevonásával.
Érdemes közben más terepet is kínálni neki, ahol a kíváncsisága és a beszédkedve értékké válhat. Helyi és családtörténetek, emlékek gyűjtése, régi fényképek rendszerezése, közösségi szerepvállalás – bármi szóba jöhet, ami valódi, építő tartalmat ad.
Végül fontos elfogadni: ön nem tudja teljesen irányítani, mit mond az édesanyja. Azt viszont igen, hogy ön miben vesz részt, mit erősít meg, és hol húzza meg a saját határait. Lehet egyszerre szeretni valakit és korlátot szabni a viselkedésének. A cél nem az, hogy elhallgattassa őt, hanem hogy megóvja a méltóságát és a családi kapcsolatukat is.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
