Kedves Gabi!
Olyan helyzetbe kerültem a munkahelyemen, amiből nem látom a békés kiutat. Tavaly nyáron érkezett egy új kolléganő, akivel kezdetben kifejezetten jóban voltunk: együtt kávéztunk, néha ebédeltünk, beszélgettünk a munkáról, az életünkről. Nekem ez egy kellemes, de alapvetően munkahelyi kapcsolatnak számít, neki viszont láthatóan sokkal többet jelent.
Az utóbbi hónapokban egyre inkább úgy érzem, mintha a legjobb barátnőjének tekintene. Reggelente azonnal hozzám jön oda, egész nap írogat chaten, akkor is, ha épp dolgozom. Rendszeresen mesél nagyon személyes dolgokat a magánéletéről, és elvárja, hogy én is ugyanilyen mélységben osszam meg a saját életem történéseit. Ha ebédelni megyek másokkal, megsértődik, ha délután a buszhoz menet nem várom meg, duzzog. Nemegyszer megjegyzést tett rá, hogy „mostanában eltávolodtam tőle”.
Nem szeretném megbántani, de egyszerűen sok ez nekem. A munkám rovására megy a folyamatos beszélgetés, és őszintén szólva nem is érzem azt a fajta közelséget, amit ő. Próbáltam kicsit visszahúzódni, rövidebben válaszolni, de ettől csak még inkább kapaszkodik.
Nem akarok konfliktust, de azt sem, hogy egy olyan kapcsolatban ragadjak, ami számomra már terhes. Hogyan lehet ezt finoman, mégis egyértelműen intézni?
Üdvözlettel: Réka
∗
Kedves Réka!
Kérdésében ott a válasz, jól érzi: finoman, mégis egyértelműen! Nem kötelező egy baráti közeledést viszonozni: attól, hogy valaki közelebb engedi önt magához, és többet megoszt a magánéletéből, önnek még joga van meghatározni a saját határait. A finom távolságtartás kulcsa az egyértelműség és a következetesség. Nem szükséges nagy, drámai beszélgetést kezdeményeznie, de érdemes apró, világos jelzéseket adni: például, hogy munkaidőben szeretne a feladataira koncentrálni, és zavarja a folyamatos chatelés kényszere, vagy hogy időnként másokkal is szeretne ebédelni. Ha ezek a visszajelzések rendszeresen ismétlődnek, a másik fél előbb-utóbb alkalmazkodni fog. Készüljön fel, lehet, hogy a kolléganője csalódni fog, lehet, hogy megsértődik – de mások reakciójáért ön nem felelős. A határok kijelölése nem a személy teljes elutasítását jelenti, csupán az ön számára egészséges működési keretek jelzését.
Egy munkahelyen korántsem elvárás, hogy mindenki mindenkivel mély baráti kapcsolatot ápoljon – az viszont igen, hogy tiszteletben tartsák egymás határait. Ön most épp ezt próbálja helyreállítani, és ez teljesen rendben való.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
