Fakanál és gyerekmosoly

Csillogó gyerekszemek, izgatott arcok és egy kis káosz a konyhában – ez teszi a sütés-főzést izgalmas, örömteli, szórakoztató programmá. A mérőkanalak miatt nincs szükség mérleg használatára, a képek pedig a receptleírást váltják ki, és segítik a helyes sorrend betartását. Az előételektől kezdve a meleg fogásokon át a desszertekig találunk egyszerűen elkészíthető, változatos recepteket a gyerekbarát könyvben. A szülőnek a feladata csupán az, hogy előkészítse az eszközöket és a hozzávalókat. De onnantól, hogy adott a megfelelő környezet, a kicsik már önállóan, lépésről lépésre haladva el tudnak jutni a célig. Közben sokat tanulnak, önállósághoz szoknak, és a főzés-sütés szeretete észrevétlenül belopózik szívükbe.

Katával is hasonlóan történt. – Anyukám azt mesélte, hogy főzőkanállal a kezemben tanultam meg járni. Már gyerekként sok időt töltöttem vele és a nagymamámmal a konyhában: mellettük álltam, amikor rétest nyújtottak vagy fánkot sütöttek. Ezek a közös pillanatok máig szép emlékként élnek bennem, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a sütés-főzés a legkedvesebb hobbimmá váljon. Később a saját gyermekeimnek is szerettem volna továbbadni mindezt: a közösen megélt élmények örömét, valamint a családi hagyományok és értékek fontosságát.

– Főzni komolyabban az egyetemi éveim alatt kezdtem el, amikor elköltöztem otthonról. Sütni mindig szerettem, ami nemcsak kellemes időtöltést jelentett, hanem kikapcsolódást és lehetőséget a stressz levezetésére is. A gyermekeim születése előtt a munkám az időm nagy részét kitöltötte, így egy hosszú nap után szinte egyből a konyhába mentem, amely a nyugalom szigetét jelentette. A sütés-főzés a gyerekek számára is egyfajta terápia, az alkotásba belefeledkezve szabadon kibontakozhatnak és kiélhetik kreativitásukat – vezet át a mérőkanalas szakácskönyvek megszületésének ötletére a Németországban élő édesanya, aki a receptgyűjteményeket magyarul írta, magyar családoknak szánta, ezzel is erősítve a hazájához való erős kötődését. 

A szülési szabadság alatt szeretett volna valami hasznosba kezdeni a kevés szabadidejében. Kisfia, Lukas Montessori óvodába járt, ahol a gyerekek az önállóságra szoktatás jegyében mérőkanalakkal, képeket követve kenyeret készítettek, izgatott mosollyal az arcukon. Ez adta az ötletet a kötetekhez.

A gyerekbarát recepteket együtt állította össze bátyjával, Bálinttal, aki főszakácsként ugyancsak rajong a gasztronómia világáéért. A koncepciójuk lényeges részét jelentette az együtt töltött minőségi idő megteremtésének lehetősége, a képernyő és a digitális világ kizárása. Tudatosan spirálkötéssel készítették el a receptgyűjteményt, hogy az oldal, amiről dolgoznak a kicsik, ne lapozódjon el, félbeszakítva a munkafolyamatot. Az egyes receptlépésekről készült fotókon szorgos gyerekkezeket látni, ugyanis Lukas és húgocskája, Lea is vállalták a feladatot és végig sütötték-főzték velük a recepteket.

Immár négyféle könyv elkészült, témavilágában kicsit mindegyik más. A recepteket három nehézségi szintre osztották, így a 3–5 évesektől a 10–12 évesekig minden korosztály megtalálhatja a neki megfelelő kihívást. A kezdő kötetben a desszertek, sütemények, torták kaptak helyet. A másodikban a főzés került fókuszba, a következőben a szezonalitás, az utolsóban pedig a mentes ételek, édességek, igazodva a vevői igényekhez. S rövid időn belül napvilágot lát a legújabb kötet, amelyben tepsis receptek szerepelnek, természetesen a gyerekekre szabva.

– Azt nem lehet elvárni, hogy tiszta maradjon a konyha, biztos, hogy akad majd dolgunk a maszatolós alkotás után. Sütés-főzés közben viszont fejlődik a kicsik finommotorika mozgása, a szem-kéz koordinációja, ismerkednek a számjegyekkel, a mennyiségekkel, a halmazállapotokkal, a sorrend betartásának fontosságával. Jó tapasztalatokról számoltak be a mérőkanalas receptkönyvek használatáról a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is – sorolja Kata a tevékenység kedvező hozadékait. 

Majd úgy folytatja: miközben jól szórakoznak, lefoglalják magukat, önállósághoz szoknak a gyerekek. – Például nálunk Lukas és Lea, ha reggelizni szeretnének, már el tudják készíteni az egyszerűbb ételeket. Persze úgy, hogy a fél szemünket mindig rajtuk tartjuk. Az étkezési szokásokat is pozitívan befolyásolja, hiszen amit saját maguk készítenek el, és közben látják a hozzávalókat, valamint a munkafolyamatokat, azt általában nagyobb kedvvel fogyasztják el. A képernyőbámulás helyett a konyhában eltöltött idő annyival többet jelent a szülő-gyermek kapcsolatban. Hiszen nekem is a legkedvesebb emlékeim egyike, amikor a nagymamával rétest húzok a konyhában…