Rejtélyek a habokban
Tündérek élnek a tóban, eltűnt a tihanyi visszhang, tankokat és városokat rejt a víz mélye – balatoni legendák tucatja él a köztudatban. S legalább ennyi kedves emléket őrzünk valamennyien az ezredforduló előtti magyar riviéráról. Glázer Tamás, a Tó-retró blog szerzője ezeket a történeteket kutatja, gyűjti szenvedély fűtötte kíváncsisággal, személyes gyermekkori élményekből táplálkozva.
Kép: SZOT-üdülési élményeiből, regékből és rejtélyekből immár a többedik könyvét írja Glázer Tamás
A Palma gumimatrac illata, a faház recsegő padlólécei, a strandon elmajszolt Leó jégkrém íze sokak emlékezetében benne él, s előszeretettel gondolnak vissza rá különös nosztalgiával. Akárcsak arra, hogy esténként a tábortűznél az idősek rejtélyes történetekkel szórakoztatták, ijesztgették a gyerekeket. A szerző jó újságírói szimatának, nyomozói eltökéltségének hála, kiderült, hogy a hallott legendák egy része nem csupán mese. Például valóban találtak palotát a Balaton habjai között eltemetve. A SZOT-üdülési (vagyis: Szakszervezetek Országos Tanácsa) élményekből, a regékből, rejtélyekből immár a többedik kötete látott napvilágot.
Tamás írói tehetségével már tízévesen kitűnt az osztálytársai közül. Szárnyaló fantáziájának, nyelvi kreativitásának, szavakkal való játékának köszönhetően olvasója szemeivel láthatja, átélheti a papírra vetett történeteket. Főként novellák születtek tollából, a maga kedvére. Nem szándékozott komolyabban forgatni tollát, de a későbbiekben mégis mindig rá-rátalált ez a nemes feladat. Marketingesként dolgozott, amikor egy ügynökség felkérte reklámlap készítésére. Kilenc évvel később a feleségével, Glázer Szilviával – aki szintén ezen a területen tevékenykedett – kiötlötték, hogy alapítsanak saját kommunikációs ügynökséget.
Tamás első könyve megbízásra, Pulzusmérés címmel született meg, amiben riportokat, interjúkat készített szakértőkkel. A téma távol állt tőle, de ahhoz mindig remekül értett, hogy megszerezze az információkat és befogadható formába öntse – ez az ő újságírói filozófiája.
A Pogány Madonna című magyar film hatására feleségével közösen olyan blogot akartak indítani, amely a gyermekként átélt Kádár-kori, SZOT-Balaton emlékeket idézi meg, gyűjti csokorba. A férfi édesanyja a 3-as számú építőipari vállalatnál dolgozott, kétszemélyes részlegen. Ennélfogva a család kétévente nyaralhatott a magyar tengernél, Szilvi pedig a saját üdülőjükben pihent a családjával. Más élethelyzetben, de máig ugyanazok az ismerős érzetek sejlenek fel gondolataikban. Közösek a tábortűzi esték élményei is, amelyek lényegében a legendák utáni kutatást elindították.
A téma szinte az utcán hever, s az ötlet után eredve Tamás egy angol bulldog szívósságával veti rá magát egy-egy sztorira. Olykor napokig nyomoz, míg megszületik egy-egy rövidebb cikk. Alapszabály számára, hogy egy forrás nem hitelt érdemlő, három-négy kell az adott legenda érvényességének igazolásához. Kérdezősködtek a helyszínen, azonban az emberi emlékezet sokszor tévútra visz. Nem rossz szándékból, sokkal inkább, mert az észlelést az érzések is befolyásolják, az idő pedig mindent megszépít. Ezért megírt történeteikben könyvtári, levéltári dokumentumokra támaszkodtak.
Eddig tizenhat könyv került ki a kezükből: retróvonalon összegyűjtött érdekességekből, bűnesetekből, mese formába öntött történetekből. A Balaton legnagyobb rejtélyei című kötet (a 2022-es első után) a férfi önálló munkája, immár a bővített második kiadását éli meg. Az előzőnél is több legendának jár utána, és rántja le a leplet a tévútra tért emlékezet szülte ferdítésekről. Sztorijai rövidek, „strandtörténetek”, ahogy ő nevezi, mert két tevékenység között könnyedén olvashatók. Harminc-negyven százalékuk előbb a blogra kerül ki, majd bővítve, kiegészítve, egymás mellé rendezve öltenek testet könyv formában.
Lendületes, szenvedélyes, ugyanakkor csipkelődő a stílus, előszeretettel állítja pellengérre egy korábbi rendszer stiklijeit, furcsaságait. Olykor kacag a szavak mögött, máskor az a szeretett Balaton-idill rajzolódik ki papírra vetett soraiból, ami életre szóló emlékeket adott. De az a legkülönlegesebb a könyveiben, hogy úgy tud írni egy lelkében felderengő kedves emlékről, például a Palma gumimatracról, hogy aki olvassa, egyszeriben újra érzi az orrában az illatát.
Kutatóként eltántoríthatatlan: nincs olyan rejtély, aminek kiderítését feladná. Ha elveszíti a nyomot, később újra utánaered. Sohasem marad semmi titokban előtte. Íróként pedig leginkább az egyediség jellemzi. Szeret nyelvi kreativitására támaszkodva alkotni; lelkében hallva dallamukat hagyja hosszabbra vagy épp rövidebbre a mondatokat. Rejtő Jenő és az amerikai Stephen King nagy hatást gyakorolt stílusára. Ám a rejtélyek felépítésének módjában, kibontásának művészetében kétségkívül Erich von Däniken svájci író nyomdokait követi. A felgöngyölített sztorik kapcsán tartanak Szilviával közösen előadásokat, szerveznek programokat is. Például a következő nyárra azt tervezik, hogy többedmagukkal hajón szelve a hullámokat erednek a tó körüli történetek után. És folytatódik a könyvsorozat is, hiszen a habok közül mindig felbukkan valami újdonság, érdekesség. Az álma, hogy ne vesszenek feledésbe ezek a sokakban élő történetek. Könyveikkel azért igyekeznek tenni, hogy tovább mesélhessük azokat az utókornak.
Tévutak és az igazság
Balatonboglár, hacsak nem az egész magyar tenger legnagyobb látványossága a Xantus János-, vagyis ismertebb nevén a Gömbkilátó. Azonban rengeteg hamis információ kering róla. A mendemondák szerint Kádár István tervezte, az megjárta a brüsszeli világkiállítást, és a Budapesti Nemzetközi Vásár bontásakor került Balatonboglárra. A felállított magyar standot Gádoros Lajos építész tervezte, négyszögletes alakúra. A maga korában egyedinek számító alumínium vázszerkezetből készült gömb öt évvel a világkiállítás után épült fel a Városligetben, egy fiatal tervezőcsapat jóvoltából. Itt két évig szolgált, majd a Somogy Megyei Tanács megvásárolta, és a balatonboglári Várdombon állították fel.
A legnagyobb rejtély
Zelkó Zoltán térképész-kutató jóvoltából 1983 januárjában az az élképzelés látott napvilágot, hogy a perui (máig megfejthetetlen) Nazca-vonalakhoz hasonló szabályos mértani hálózat rajzolódik ki a Balaton környékén. Úgy tartotta, hogy az ókori civilizációban ezen mentén emelt szentélyeket egyfajta híradóláncként használták. Elméletének igazolására felvázolta a térképen a Badacsony és Veszprém között húzódó vonalat, amelyen szabályosan felsorakoztak a templomok, ráadásul a szélrózsa minden irányában. S ha még nem lenne elég: a metszéspontjuk éppen a tó közepére esik, ami víz alatt rejtőzködő mesterséges sziget létezését feltételezi. Egyes elméletek szerint ezek még a föld erővonalaival is egybeesnek. Az igazságra máig nem derült fény.
Munkatábor örömmel
Nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk! Amerikában, Ausztráliában és számos európai országban, Magyarországon is létezett munkatábor. Lelkes egyetemisták vettek részt bennük, és szervezett munkával segítették az infrastruktúra építését. Emellett sportra, pihenésre is jutott idő, sőt még zsebpénzt is kaptak a táborlakók. A Turul Szövetség, amely lelkesen hirdette a programot, maga is szervezett sátortábort, 1937-ben radikalizálódott, köreikben megjelent az antiszemitizmus. Az év nyarán a média szinte csak azzal foglalkozott, hogy a munkaszolgálatosok megtámadták a Balaton partján táborozó zsidó kiscserkészeket. A nácik később épp ezekből a kezdetben pozitív hangulatú, célú programokról mintázták a munkatáborok álcáját.
