Panaszok első kézből

A belgyógyász-gasztroenterológus-háziorvos szakvizsgával rendelkező doktor huszonegy éve végzett a debreceni Orvostudományi Egyetemen, és éppen tizenegy esztendeje szegődött Mikepércsre, ahol ifjúkorát is töltötte a nagyszülői háznál. Korábban Budapesten, az ORFI-ban, majd a balatonfüredi Szívkórházban dolgozott, de édesanyja betegsége Debrecenbe szólította, így a Kenézy Gyula megyei kórházban látta el a betegek gyógyítását. Itt azonban a túlzott ügyeletet nem tudta magánéletével szinkronba hozni, ezért alkotóművész feleségével Mikepércsre költöztek.
– Hogy miért jobb falun orvosnak lenni? – kérdez vissza tűnődve. – Azért, mert közelebb kerülhetek a családokhoz, és nyomon követhetem a generációk élethelyzetének, egészségi állapotának alakulását. A családok falun saját életük részének tekintik az orvost, ami megtisztelő, de nagy felelősséget is jelent. Itt első kézből kapjuk a panaszokat, ami azt jelenti, nekünk kell kideríteni a betegség okát. Ezt el is várják háziorvosuktól a betegek. Jó a kapcsolatunk a pedagógusokkal és a családsegítő szolgálat munkatársaival, így azt is pontosan tudom, ki milyen környezetből érkezik, és esetleg milyen lelki baj húzódhat a testi tünetek mögött.
 Molnár Gábor közalkalmazott, vagyis épp annyi a fizetése, mint a hasonló státuszban lévő városi kollégáinak. Hogy kap-e hálapénzt? Ma már nem jellemző, azt mondja. – Szeretek Mikepércsen élni. Debrecenben, ha akarnék, se tudnék háziorvosi praxist venni, mert az több millió forintba kerülne.