Csodás gyógyulások

Kásler Miklós professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató-főorvosa:
– Hosszú pályafutásom alatt egyetlen esetre emlékszem, ahol a gyógyulás – mondjuk talán így – nem az orvosi protokollnak megfelelően alakult. Ezt a beteget egy komoly daganattal műtöttük. Ilyenkor, még a műtét közben, mintákat veszünk az eltávolított szövet után megmaradt területekről, hogy maradtak-e még ott rákos sejtek. Az eredmény folyamatosan pozitív volt, vagyis a kimetszés egyik esetben sem volt tökéletes. Végül azonban meg kellett állnunk, ugyanis a további csonkítás már életfontosságú területeket érintett volna. Ezért befejeztük a műtétet, majd az eredményt közölve azt javasoltam a betegnek, hogy kemoterápiával, illetve besugárzással folytassuk a gyógyítást. Ettől azonban elzárkózott, viszont továbbra is járt hozzánk kontrollra. Így történhetett meg, hogy mintegy 15 éven át követhettem nyomon a teljes meggyógyulását, holott az lett volna a várható, hogy egy év után a korábbinál is nagyobb területeken észleljünk újabb rákos burjánzásokat. Azóta is tűnődöm a történteken. Azt gondolom, hogy valahol máshol azért mégiscsak elvégeztette a besugárzást, aminek a sikeréről viszont nálunk, a mi kontrollvizsgálataink során győződött meg. Nem lehet más magyarázat.

Simon Lajos professzor, a Pszichiátriai Klinika igazgatóhelyettese:
– A hipnózis akkor hatékony, akkor „tesz csodát”, ha a problémának lelki eredete van. Évekkel ezelőtt a mentő egy fiatalembert hozott hozzám, aki nem tudott járni, holott semmilyen szervi okot nem találtak nála. A beszélgetések során kiderült, súlyos családi konfliktusokkal küszködik. Apja még mindig irányítani akarta felnőtt, házas fiát, anyagi támogatását is feltételekhez kötötte. A másik oldalról a felesége gyötörte, hogy legyen végre önálló, álljon a sarkára. A fiatalember egyszer csak tolószékbe kényszerült, és minden kezelés hatástalannak bizonyult. A tudata becsapta: előtérbe tolta a bénultságát, csak azzal foglalkozott, hogy elmenekülhessen a többi nehézség elől. A terápia kezdetén képtelennek bizonyult szembenézni lelki konfliktusaival, úgyhogy stratégiát változtattam: a hipnózis során a mozgásképtelenségétől igyekeztem megszabadítani. A kívülállók számára csodának tűnhet, hogy hipnózisban már az első alkalommal felállt a tolószékből, és néhány hét múlva újra járt. Ezután már „csupán” azon kellett együtt gondolkodnunk: hová megy, merre tart az élete? Azóta rendezte a családi viszonyait, és rendszeresen lovagol!

Szabó Zoltán nyugalmazott szívsebész professzor:
– Borzasztó elfogadni a halált. Az orvos dacol, küzd, lázad ellene. Csodát remél, amely néha megtörténik. Alexandrát délelőtt műtöttem meg, sikerrel. Éjszaka riasztottak, hogy a kislánynak váratlanul megállt a szíve, majd újraindult. Aztán megint leállt. Hiába masszáltam a szívét már két órája… Tudtam, hogy rég abba kellene hagynom, nincs remény. Tehetetlen dühöt éreztem és feladtam. Végső kétségbeesésemben a nyitott mellkasban ráütöttem a kislány szívére – és az újra dobogni kezdett. Hiszem, hogy csoda történt.