Halálos mulasztások

Sunyi, alattomos kór a rák, amely tünetmentesen kezdődik, de végül mégis 32 ezer halálesetet okoz hazánkban évente. Ebből hétezren az emlő, a méhnyak, illetve a vastag- és végbél daganatos betegsége miatt vesztik életüket. A rákos halálozást csak a hatékony szűrés csökkenthetné 5-7 éven belül. Ám a 2002-ben indult programok eredményessége nemigen igazolható – ez áll abban a levélben, amit még májusban küldött az Állami Számvevőszék a honatyáknak, összefoglalva vizsgálódásának eredményét. A jelentésből kitűnik, hogy csak emlőszűrésre 4,7 milliárd forintot fordított az Egészségbiztosítási Alap 2002–2007 között. A 45–65 éves nőknek kétévente küldött behívók után minden második-harmadik páciens kereste fel a rendelőket, holott legalább 70 százalékuk szűrése lett volna kívánatos. A számvevők szerint a gyér részvételi arány miatt az Egészség Évtizedének egyik programját sem sikerül teljesíteni. 
Az egészségügyi tárca minapi közleményében vitatja ugyan az ÁSZ megállapításait, mégis újjászervezik a szűrések rendszerét. Ismét juthat pénz az évente ötezer életet követelő vastagbél- és végbéldaganatok korai felismerésére, erre ugyanis az utóbbi egy évben nem költöttek, miután a korábbi modellprogramot leállították. Emellett a hátrányos helyzetű kistérségekbe szűrőbuszokat indítanak, a családorvosokat pedig érdekeltté teszik a megelőzésben.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy a magyarok közt tarol a rák? – elsőként erről kérdeztük az ÁNTSZ szűréseket összefogó osztályának vezetőjét, dr. Budai Andrást. Az orvos szerint meglepő, de sokkal roszszabb a helyzetünk, mint például a szomszédos Ausztriáé. A második világháborúig hasonlóak voltak a daganatos halálozási mutatóink, azóta viszont mi, magyarok, negatív rekordokat döntünk. Ebben közrejátszik az egészségtelen életmódunk: például rosszul táplálkozunk, keveset mozgunk, sokat idegeskedünk, ráadásul nehezen vesszük rá magunkat, hogy eljárjunk rákszűrésre. Az egészségtudatosság nem divat nálunk.
Vajon hogyan lehetne megszólítani a veszélyeztetett embereket? Budai doktor úgy véli, az országos televíziós kampányok, például a dohányzás ellen szóló reklámfilmek semmilyen hatást nem érnek el. A behívásos rendszer már hatékonyabb lehet, ám nincsenek adataik arról, kik mennek el orvoshoz a szűrőprogram invitálására. Az ÁNTSZ ugyanis adatvédelmi okokból nem kaphatja meg a páciensek taj-számát, ezért a betegek útját nem követhetik. Így például ki sem derül, ki kereste fel a nőgyógyászát a méhnyakrákszűrési program felhívására. Az onkológusok becslése alapján csupán minden tizedik nő hallgatott a hívó szóra, az ÁNTSZ szerint viszont ennél többen mentek el. A hazai viszonyok közt megeshet, hogy egy asszony megszívleli a behívó tanácsát, s faluról vagy tanyáról beutazik a rendelőbe, csakhogy negyvenen ülnek a váróban, ezért mégsem találkozhat az orvossal. Legközelebb pedig nemigen vág neki az útnak… Várhatóan tanulunk majd a 90-95 százalékos szűrési aránnyal dicsekvő skandináv országok gyakorlatából, mondja Budai doktor. Ott ugyanis a védőnő is leveheti a méhnyakrák szűréséhez szükséges kenetet. Évek óta vajúdik az a program, melynek keretében a magyar védőnőket is felkészítenék e feladatra.
Egy kisebb településen épp a közösségben élő háziorvos, védőnő vagy a pedagógus szavára hallgatnak leginkább a helybeliek. Budai András például máig emlékszik rá, hogy erdélyi falujukban kik mutattak példát a véradásra. Elsőként mindig az édesapja, a háziorvos nyújtotta a karját, s aztán következett a pap. Az egyház embere ugyan folyton elájult a vér látványától, mégsem hiányzott soha az önkéntesek közül. Hasonló tapasztalatra épül az az európai uniós program, amely a szűrőprogramok országos kommunikációját segíti majd – ősztől várhatóan 900 millió forint jut e célra, majd 2013-ig több milliárd forint. Az ÁNTSZ osztályvezetője reméli, hogy ha minden közösségben kiképeznek majd néhány köztiszteletnek örvendő személyt, aki példát mutat, s meggyőzi az ismerőseit, jóval többen szánják rá magukat az életmentő rákszűrésre.