Kinek mondjam el?

Amikor nyugdíjba mentem, gondoltam, most már a pihenés vár rám, nem lesz semmire gondom, néha elunokázgatok, kicsit utazgatunk, és örülünk a balatoni kis nyaralónknak. Ez az édes „semmittevés” kürülbelül három hónapig tartott. S aztán azon vettem észre magam, hogy nyolc unokámat tartom szemmel, egyikért különórára megyek, másikért gyógytornára, harmadikat fogorvoshoz viszem. A három lányomtól nyolc unokám van, tizennégytől kétévesig. Talán én voltam a meggondolatlan, amikor könnyedén felajánlottam, ott a nyaraló, majd csapjátok ki hozzám a gyerekeket! Kettőt sem pislanthattam, már ott nyaralt minden nyáron egy hónapig az összes! Eleinte még örültem is, hiszen imádom mindet, de az idei nyár végére azt mondtam: nem bírom tovább.
Kedves Ágnes, ugye, rossz nagymamának tart? Hiszen az ideális nagyika boldogan sertepertél a kicsik között, és nincs nagyobb boldogság számára, mint 76 palacsintát megsütni a nyári hőségben, egy 40 fokos konyhában. Hétvégén még többet, hiszen a szülők is lejönnek – ez plusz hat ember –, főképpen azért, hogy a strandon napozzanak, fürödjenek. Én meg bevásárolok, krumplit, zöldséget pucolok, húst darabolok, süteményt sütök 16 emberre. Közben a férjem morog, de persze csak velem, a család felé jó képet vág. Ezt ilyen töményen, egy hónapig már nem bírom el. Amikor egyszer megemlítettem óvatosan a lányaimnak, akkor mosolyogva megölelgettek: De hát, anyu, ki se bírnád nélkülük! Most erre hogy mondjam azt: de bizony néha kibírnám...
Üdvözlettel: Egy rossz nagymama

Kedves Nagymama!
Szándékosan nem írtam le a teljes jeligéjét – dehogy tartom rossznak! Ön egyszerűen csak fáradt, és alighanem kissé úgy is érzi, kihasználja a család. Bár valószínűleg nem gonoszságból ilyenek, hanem észre sem veszik, mit tesznek az anyjukkal. Mint hosszabb levelében le is írta, egész életében kiszolgálta a családot, a lányoknak soha egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tenniük. Most miért tennének? De ha a jóérzésük nem viszi rá őket, igenis álljon a sarkára! Még jobb lenne, ha együtt mondanák meg az ifjabb nemzedékeknek, hogy változtatni kell. De megoldást is kell kínálni, hogy ne legyen sértődés. Akár úgy, hogy kéthetenként másik szülőpár van az összes gyerekkel. Elfojtani a bosszúságot, jó képet vágni a teherhez, nyelni a békesség kedvéért: előbb-utóbb robbanáshoz vezet. Márciusban hívják össze a családi tanácsot, és ott, akkor tessék megszólalni!
Üdvözlettel:
 Ujlaki Ágnes