Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Leírom önnek szomorú kis esetemet. Tudom, hogy nincs mit tenni utólag, de talán tanul valaki belőle. 86 éves, mozgássérült özvegyasszony vagyok, csak járógéppel tudok járni. Egy dunántúli városban élek, egyedül, fiam tíz éve meghalt, a lányom külföldön él. Január elején történt, hogy két darab tízezer forintost tettem a pénztárcámba, a postára indultam csekkeket befizetni, de ott munkaszünet volt. Így a közeli élelmiszerboltba mentem, ahol 480 forint értékben vásároltam zöldséget. A pénztárnál a tízezer forintossal fizettem, mivel másféle címletű bankóm nem is volt. A pénztárosnő a kezembe nyomta a visszajárót, 4520 forintot. Mikor megnéztem, mondtam, hogy ez kevés, még ötezer jár. Ő váltig állította, hogy ötezressel fizettem, nem adta ide a nekem járót. Kevesen voltak a boltban, nem volt tanú. Nagy búsan hazamentem, de aztán újra visszatértem, és ismét bizonygattam az igazam. Erre a csoportvezetővel átszámolták a pénzt, az én pénztárosom számolt. Persze nem talált felesleges ötezrest a kaszszában. Másnap újra elmentem, de akkor már rendőrrel fenyegetőztek, ha tovább molesztálom a dolgozókat. Kiutasítottak az üzletből.
Azóta sem tudok megnyugodni. Tudom, hogy sokaknak semmiség ötezer forint, de az én kicsi nyugdíjamnál nagyon is megérzem a hiányát. De nem is ez a fő bajom. Hanem az, hogy sokan azt hiszik, az öregekkel mindent meg lehet tenni. Nem elég, hogy becsaptak, még keményen le is szidtak és kirúgtak az üzletből. Okuljon belőle mindenki, bizony nagyon kell figyelni a fizetésnél, mert ha öreg, egyedülálló és szegény vagy, senki nem áll melléd.
Üdvözlettel: Edit néni

Kedves Edit néni!
Szomorúan olvastam levelét, sajnos nem egyedülálló az esete. Mivel nem hallgattuk meg a másik felet, nem nevesíthetem az üzletet és a dolgozókat. De tudja, mit? Én hiszek önnek, levelében nagyon is életszerűen mondta el a történteket. Tudom, hogy különösen az egyedülálló, idős asszonyokkal szemben érzik magukat gyakran erőfölényben az ügyintézők, eladók, szolgáltatók. Tiltakozik a kis öregasszony? Na és, akkor mi van?! Túlkiabálom, föléje tornyosulok, megfenyegetem, kigúnyolom. Nem tetszik? Elmehet egy másik boltba, kinek hiányzik a pár száz forintos vásárlása! Előfordult, hogy hasonlót műveltek mellettem egy ilyen vevővel. Én sem veszekszem szívesen, de akkor nem bírtam hallgatni. A határozott fellépésre meghunyászkodott a pimasz eladó. De ha magam is egy másik nyolcvanéves, pici néni lettem volna, biztosan még nagyobbra nyitja a száját.
Megvallom, nem tudom, mit lehetne tenni. Talán olyan fiatalokat nevelni, akik nem csapják be, nem alázzák meg, nem rázzák le az öregeket. Hol kezdjük?
Üdvözlettel: