Kinek mondjam el?

Mert valójában a húgom ügyében írok Önnek. Nagyon bánt, hogy úgy látom, rosszul választott. Zita nagyon szép lány, kedves, okos, örökké vidám. Mindig is nagyon tetszett a fiúknak, de válogatós volt, csak az igazán rendesekkel állt szóba. A mostani barátjára sem mondhatom, hogy nem rendes, hiszen jól kereső, komoly üzletember, megbízható, korrekt férfi. Zitánál tíz évvel idősebb, annyi, mint én, 37 éves. Most már két éve együtt vannak, és sajnos az én szuper kishúgom kezd megváltozni. A mi testvéri viszonyunk mindig nagyon szoros volt, mert szüleink éjjel-nappal dolgoztak, úgyhogy én olyan anyapótlóféle voltam számára. Minden gondját-baját-örömét velem osztotta meg. De ez megváltozott, Karcsi teljesen elhidegítette tőlem a húgomat! Zita pedig mindenben őt követi, csak rá hallgat. A lány még csak 27 éves, de máris feladja az egyéniségét. Karcsi a munkahelyén főnök, de otthon nem kéne annak lennie! Jól bánik a húgommal, szereti is, mindent megad neki, ezt nem vitatom, de cserébe teljesen elnyomja az egyéniségét. Már többször nekiveselkedtem, hogy beszéljek Zitával, de eleinte nem is értette, mi bajom, később meg nem akart erről beszélni. Kérem, adjon tanácsot, hogyan segíthetném vissza húgomat saját önmagához!
Üdvözlettel: Csilla

Kedves Csilla!
Azt gondolom, egy 27 éves nőt már nem kell terelgetni. Elhiszem, hogy fáj önnek, amiért többé nem az első a húga életében, de hát ez az élet rendje. Ön valóban pótanyaként gondolkodik, aki nem tudja elengedni felnőtté vált gyermekét. A leírt kapcsolati helyzetbe még egy anyának sem lenne joga beleszólni, nemhogy egy testvérnek! Amúgy meg akármilyen közel is áll húgához, a Karcsihoz való viszonyát, érzelmeit mégsem tudja teljes mélységében átlátni. Zita jelenleg szerelmes, és a teljes odaadásban talál örömet. Az odaadás pedig még nem önfeladás. De ha ezúttal az volna is, akkor sem lehet az ön dolga, hogy ezen változtasson.
Figyelmeztetném: veszélyes útra lépett, ami teljes elhidegüléshez, még talán szakításhoz is vezethet testvérével, ha nem áll meg. Fogadja el ezt a kapcsolatot, nem tehet mást. Ne akarjon „beszélni a fejével”, ne akarjon rajta segíteni, és próbáljon meg úrrá lenni a megbántottságán. Nincs itt akkora baj, hogy ezen kellene rágódnia. Inkább igyekezzen kijönni ebből a keserű lelkiállapotából...
Üdvözlettel: