Kinek mondjam el?

Én is így gondoltam, amikor két évvel ezelőtt beleegyeztem, hogy lányom, a négy főiskolai évet elvégezve, államvizsgája előtt egy évre kimenjen. Hiszen jobban megy majd a német, ha a helyszínen gyakorolja. Nem féltettem a bébiszitterkedéstől sem, hiszen két kisebb testvérét ügyesen pesztrálta, talpraesett, eszes lány. Nem kis áldozat volt részemről, hogy ebbe beleegyeztem, hiszen három lányomat egyedül nevelem, nagyon is szükségem volt Dóri segítségére. A legkisebb, ötéves gyerek mozgássérült, őkörülötte is sokat számított egy segítő kéz. Bevallom azt is, már nagyon vártam, hogy munkába álljon és a keresetéből kicsit segítsen. Nem volt könnyű taníttatnom, de ezt mindennél fontosabbnak tartottam.
Letelt az egy év a svájci német család körében, kértek még egy év hosszabbítást, mivel addigra kerül a gyerekük iskolába. Nagyot nyeltem, de rábólintottam. És aztán jött derült égből a villámcsapás. Júniusban jár le a szerződése, és most megírta, hogy nem akar hazajönni. Összejött egy ottani fiúval, kint marad, összeköltöznek. Az államvizsgáját talán még leteszi, de kint akar élni. Egyelőre egy vendéglőben kap felszolgálói munkát, aztán majd meglátja. Ezért taníttattam, ezért adtam meg neki mindent, hogy így cserbenhagyjon? Mi lesz a mozgássérült kishúgával? Hogy lehet az, hogy mindent maga mögött tudott hagyni? Ön mit tenne az én helyemben?
Üdvözlettel: Erzsébet

Kedves Erzsébet!
Sajnálom bánatáért és megértem keserűségét. De hát tudja: a gyerek vendég a háznál. Húsz évig ott van, aztán elmegy és éli a saját életét. Talán kicsit sok volt Dóri vállán, talán szabadulásként élte meg az új helyzetet. Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de nem a gyerek feladata megoldani az anyja problémáit.
Már írtam erről máskor is: kinyílt a világ, sok gyerek útra kel. Többségük visszajön, de sokan kint maradnak. Azt is el lehet hinni, hogy Svájc nyugalma, biztonsága vonzó egy olyan fiatal számára, aki ezt itthon nem élhette át. Hát ha még egy szerelem is megtalálta! Ezzel együtt egyáltalán nem biztos, hogy Dóri örökre ott marad. Ha nem haraggal engedi el, ha biztos lehet az ön változatlan szeretetében, gyakran hazajön majd, és nem kizárt, hogy egyszer itthon is marad. Legyen vele megértő és szeretetteljes. De az államvizsga letételéhez ragaszkodjon. Még ha a svájci vendéglőben nem is kérnek róla papírt.
Üdvözlettel: