Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Harmincnyolc éves férfi vagyok, egyedül élek. A feleségem három évvel ezelőtt elhagyott. Pedig mindvégig abban a hitben voltam, hogy a házasságunk jó. Hajnaltól estig dolgoztam, hogy mindenünk meglegyen, neki csak a házzal, a kerttel, meg a gyerekekkel kellett törődnie. Persze, amikor hazamentem, már csak belezuhantam az ágyba és a hétvégét is szinte végigaludtam. Igaza volt, amikor utólag felrótta, hogy teljesen elhanyagoltam, és a fiaimmal sem foglalkoztam. De hát mikor tettem volna? A napi 12-14 óra munka minden erőt kivett belőlem. Cserébe viszont nagyon jó színvonalon éltünk, mindent megkapott, amit csak kiejtett a száján, ruha, külön autó, gyönyörű bútorok.

Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért, amikor egyszer csak bejelentette: el akar válni. Nem volt senkije, máig egyedül van. Azt mondta, magányosnak érzi magát ebben a házasságban, hiszen hétszámra alig szólok hozzá. Nem részletezem tovább, végül elváltunk. Klárinál maradt a két gyerek, ő hazaköltözött az anyjához, aki nem sokkal korábban özvegyült meg és egyedül élt egy nagy házban. A vagyonmegosztási perünk máig húzódik, mivel nem akarom átengedni neki mindannak a felét, amiért agyondolgoztam magam.

Tőlem 32 kilométerre élnek. A gyerekeimet ritkán látom, úgy kéthavonta, mivel sokszor még hétvégén is dolgozom vagy annyira fáradt vagyok, hogy csak alszom. Elég rossz a hangulatom is, mert nem nagyon sikerül új kapcsolatot sem kialakítanom. Ha megismerkedem egy nővel, már húzza a száját, amiért két gyerek után fizetek tartásdíjat, és még vagyonmegosztás is lesz. Mi a véleménye, megpróbáljam a volt feleségemet visszahódítani?
Üdvözlettel: Dénes

Kedves Dénes!
Meg lehet próbálni az újrakezdést a volt feleségével, bár elég kétséges a siker. Ugyanis ön csak praktikus szempontokat mérlegel: nincs ideje másoknak udvarolni, nem akarja a vagyont megosztani, láthatás helyett inkább pihenne és így tovább. Hát ez nem egészen az, amiért a volt felesége megváltoztatná álláspontját…

Ez a család is ráment arra, hogy megpróbáltak minél jobban élni. Nem hibáztatom önt, hiszen értük robotolt, de lám, milyen nagy árat fizetett érte. És láthatólag még most, mindezek után sem bír lazítani. Levele többi részéből úgy vettem ki, nem kényszerből, állásféltésből, kenyérharcból dolgozik ennyit, hanem egyszerűen bekerült a mókuskerékbe, és nem tud másképpen élni. A házassága után a lelki egyensúlya is ráment, most meg már az egészsége is veszélyben van. Amíg nem változtat gyökeresen az életmódján és az életfelfogásán, nem sok esélyt adok Klári visszatérésére. De más nő önhöz kötődésére sem.
Üdvözlettel: