Mit tehetünk ellenük?

A Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának a szakemberei egyértelműen a kémiai kezelések visszafogott használatát javasolják. 
– A kémiai gyérítés kétségkívül olcsóbb és gyorsabban kivitelezhető, mint a biológiai. Utóbbi viszont – megfelelően alkalmazva – környezetkímélőbb és hatékonyabb is lehet – mondja a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezetője, Ga­ramszegi László Zsolt. A kémiai irtószer csak akkor hat, ha az aktív repülési időszakukban éri a vérszívókat a permet. Hiába járják végig esténként a permetezőautók a településeket, nem mindenhol a kívánt időszakban tudják kijuttatni az irtószert, így csökken annak hatékonysága. A legnagyobb probléma azonban, hogy a kémiai irtószer rendkívüli módon károsítja a környezetet: hatóanyaga egyfajta idegméreg, amely a legtöbb repülő rovart elpusztítja, de a táplálékláncban eljuthat a gerincesekbe is. Egyes vizsgálatok szerint minden 1000 kémiai módszerrel elpusztított rovarból csak 1-2 egyed a gyérítendő csípőszúnyog. 
– Amikor azt mondják, a kémiai irtószer nem káros az emberre, azt úgy kell érteni, mintha valaki elszívna egy cigarettát: egy száltól még nem sok baja lehet, de aki rengeteget dohányzik, tüdőrákot kaphat. Tehát nagy dózisban az emberre is hatása van, nem véletlenül kérik, hogy csukjuk be az ablakot, és mossuk meg a permetezés után a kertben szedett gyümölcsöket – hangsúlyozza a szakember. 
A kémiai irtószerekkel ráadásul csak tüneti kezelést biztosíthatunk, mivel csak a kifejlett példányok számát ritkíthatjuk velük, a következő generációra már nem hat ez a módszer. A biológiai eljárás ezzel szemben a vízben fejlődő lárvákra hat. Ráadásul a felhasznált irtószer specifikusan hat a csípőszúnyogokra, így más élőlényeket nem károsít. 
A szakértő az integrált szúnyoggyérítési stratégia alkalmazását javasolja, amelyben helyet kap a szúnyogok és a kórokozók rendszeres monitorozása, és a valós ökológiai és járványügyi helyzethez igazított gyérítési módszerek alkalmazása. Utóbbi az aktuális helyzettől függően kombinálhatja a biológiai, kémiai, de akár a háztáji védekezési technikákat is. 
Hazánkban az elmúlt évtized során három új inváziós csípőszúnyogfaj jelent meg és terjedt el, ezekről beigazolódott, hogy több kórokozó terjesztésére képesek. Komoly járványügyi veszélyt azonban nem jelentenek. A kutatók legfontosabb feladata megérteni, hogy az újonnan megjelenő fajok ténylegesen milyen vírusok terjesztésében vesznek részt a hazai környezetben, és hogy ezek a mintázatok hogyan változnak a jövőben. Ebből a szempontból megnyugtató, hogy több ezer befogott példány genetikai szűrése alapján kiderült, hogy ezek a szúnyogok jelenleg nem fertőzöttek sem a nyugat-nílusi láz, sem a chikungunya, dengue és zika vírusával. Az egyedüli kórokozó, amelyet az ázsiai tigrisszúnyog begyűjtött mintáiban a kutatók találtak, a kutyák szív-, valamint szem- és bőrférgességét okozó féreg (Dirofilaria) volt, de ezt a betegséget őshonos szúnyogjaink is terjeszthetik. 
Garamszegi László Zsolt szerint hatékonyabban védekezhetünk a vérszívók ellen, ha nem várunk a szervezett irtásra, hanem a saját környezetünkben is mindent megteszünk ellenük. Ez főleg az inváziós szúnyogok esetében fontos, mert ezek egész nap aktívak, így az esti szúnyogirtás kevésbé hat rájuk. Ráadásul kifejezetten kedvelik az emberi környezetet, nincs szükségük nagy vízfelületekre, hanem egy virágcserépben vagy akár egy kint hagyott gyerekjátékban felgyűlő vízbe is lerakhatják a tojásaikat. 
– Ha ezeket pár naponta kiürítjük, jelentősen csökkenthetjük a kikelő szúnyogok számát, de a kerti esővízgyűjtő edényekbe is dobhatunk a kereskedelemben kapható irtószertablettákat, amelyek szintén hatékony és környezetkímélő védelmet nyújtanak, és továbbra is gond nélkül locsolhatunk ezzel a vízzel.