Mindig van megoldás

Saját tapasztalatból tudja, mit jelent, amikor a kortizol­szint felborítja a test harmóniáját. András Budapesten nőtt fel, a híres Gundel iskolában tanult szakácsnak. Tehetsége hamar megmutatkozott, versenyeket nyert, és dolgozott Michelin-csillagos étteremben is. Már akkor is a maximalizmus jellemezte, mindent gyorsan, precízen, tökéletesen akart csinálni. Ez a hozzáállás később azonban az egészsége rovására ment. A szakácskabátot végül edzőruhára cserélte, Angliába költözött, ahol fitnesz- és személyi edzőnek tanult. Dolgozott, sportolt, minden perce be volt osztva. 

– Először csak azt vettem észre, hogy feszült vagyok, és apróságok miatt is ideges leszek, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget – emlékszik vissza a kezdetekre. – Aztán jött az álmatlanság. Napokon át nem jött álom a szememre, pedig borzasztóan fáradt voltam. A szívem hevesen vert, az egész testem olyan volt, mintha állandó készenlétben lenne. Hetek teltek el így, mire végül eljutottam odáig, hogy orvoshoz forduljak. Addigra azonban az álmatlanság mellé szorongás, fülzúgás, és egy megfoghatatlan rossz érzés is társult, az, hogy valami nagyon nincs rendben. 

Andrást generalizált pánikbetegséggel diagnosztizálták. Huszonhárom éves volt, amikor ezt kimondták, és ezzel együtt kezébe nyomták a gyógyszeresrecepteket is. Eleinte megkönnyebbült, úgy hitte, a gyógy­­szerek majd helyreállítják az egyensúlyt, és minden visszatérhet a régi kerékvágásba, de hamar jött a kijózanodás. Kiderült, hogy a problémájára nincs valódi megoldás, csak tüneti kezelés. A gyógyszerek letompították, de új panaszokat is hoztak magukkal. Állandó hasmenés gyötörte, a szorongás és a depresszió pedig egyre mélyebb lett, mígnem öngyilkossági gondolatok is megjelentek. 

– Nem akartam beletörődni abba, hogy fiatalon gyógyszerektől függjek. Elkezdtem kutatni, olvasni, figyeltem a testem reakcióit. Először próbáltam az egészséges életmódot: több mozgás, kevesebb stressz, tudatos étkezés. A közelben volt egy buddhista templom, ott tanultam meg meditálni, hogy lecsendesítsem a testem és az elmém. De egy ponton rájöttem, hogy bár jobban lettem, még nem gyógyultam meg. Teljes mértékben vissza akartam kapni a régi önmagamat, nem pedig meditációval tölteni a húszas éveim nagy részét. 

Ekkor kezdtem megérteni, hogy az életmódváltás nemcsak arról szól, mit teszünk, hanem arról is, mit hagyunk el. Figyelni kezdtem a tápanyagokra, és kiderült, a nátriumszintem gyakran alacsony volt, ez magyarázta a tüneteimet. Innen indult a valódi fordulat, megtanultam funkcionálisan értelmezni a laboreredményeimet, nemcsak „jó” vagy „rossz” számokként, hanem összefüggésekben. 
Ahogy András magyarázza, ha a test nem kapja meg azt, amire szüksége van a stressz megfelelő kezeléséhez, akkor tartós javulás sem várható, és hogy a kortizolszint szabályozása belülről, a sejtek szintjén kezdődik, ezért a táplálkozásunkat is ehhez az elvhez kell igazítani. Neki a mikrotáp­anyagoknak köszönhetően néhány héten belül visszatért az alvása, fél év múlva pedig teljesen visszakapta régi önmagát. 

Miután saját bőrén tapasztalta meg, mekkora ereje van a táplálkozás tudatos alakításának, elvégezte a Syn­Lab Akadémiát, majd tanulmányozni kezdte azokat a kutatásokat, amelyek a mikrotápanyagok szervezetre gyakorolt hatásait vizsgálják. Ez a tudás egy teljesen új dimenziót nyitott meg számára a funkcionális laboranalízis világában. Ezekből kiindulva aztán párjával közösen kidolgozták az ötlépcsős Kortizol Detox módszert. 

– Ez egy komplex, funkcionális szemléletű program, ami a stressz fiziológiai gyökereit célozza – magyarázza. – A központi eleme a táplálkozás, de tartalmaz olyan relaxációs és légzőgyakorlatokat is, amelyek segítik az idegrendszer re­ge­nerá­cióját. A cél nem az, hogy valaki egy életen át meditáljon vagy jógázzon, hanem hogy visszaállítsuk a test természetes egyensúlyát. A legfontosabb tanulsága egy betegségnek, hogy szinte mindig van megoldás, csak meg kell találni a probléma gyökerét. A test nem az ellenségünk, hanem az iránytűnk. Mindig jelez, ha valami nincs rendben. András segít másoknak is megérteni a testük jelzéseit. A vendégei laboreredményeit nem a referenciaértékekhez méri, hanem egymáshoz viszonyítja azokat, így látja az összefüggéseket. 

– Egy laborból már ránézésre meg tudom állapítani például, hogy valaki hogyan alszik éjszaka, hány megébredése van, mennyire fáradt vagy energikus napközben, és még rengeteg más olyan dolgot, ami fölött a legtöbb szakember elsiklana. A munkám célja, hogy mások ne járják be ugyanazt a hosszú, nehéz utat, mint én, hanem gyorsabban, biztonságosabban és testtudatosabban találjanak vissza az egészségükhöz.