Előcsalogatni a mozdulatot

Varsányban találkozunk, a Tóth család otthonában. A ház urának, Dénesnek – aki cukorbetegséggel, érrendszeri problémával érintett, – korábban bár nagy fájdalmai voltak, de még járókerettel járt. Tavaly viszont elveszítette mindkét lábát. A férfit a műtét után annyira elhagyta az ereje, hogy a kórházi szobában lévő kapaszkodót sem tudta megfogni, hogy felsegítse magát vele. A terápia során azt tűzték ki közösen célul, hogy a műláb segítségével újra felálljon. Ennek érdekében foglalkoznak a comb-, a csípő-, a törzs- és a hátizmok erősítésével, de ugyanúgy dolgoznak a karokkal, amire jelentős szükség van például a kere­kesszékbe való átülésnél vagy egyéb segédeszközök használatánál. 

Andrea mentálisan is támogatja az illető felépülését például azáltal, hogy segít megérteni a testében zajló folyamatokat. Jókedvben, vidám hangulatban zajlanak a kezelések, amely során az érintett bár fizikailag elfárad, lelkileg mégis feltöltődik, új erőre kap. Andrea a család mellett áll, hogy megbirkózzanak ezzel a nehéz élethelyzettel: megmutatja a megfelelő ápolás mikéntjét, segíti az ügyintézést, szorgalmazza, hogy ne ragadjanak benne a gondozó-gondozotti szerepben, idővel egyre több feladatot bízzanak a stroke-túlélőre, végtag­elvesztés után lévőre. A rehabilitációs terapeuta párja, Győző révén nemcsak jelentős szakmai, hanem személyes tapasztalatokkal is rendelkezik a problémával kapcsolatban.

A Nagybátonyban élő terapeuta nyolc évet dolgozott szociális központban. A támogató szolgálati munkája során helyben és a környékbeli településeken élő fogyatékkal érintetteknek (látás-, hallás-, mozgásszervi sérülteknek) segített, például bevásárolni, a rendelőintézetbe eljutásban, az érdekképviseletben, az egészségügyi problémával összefüggő ügyintézésben. Ebben a hivatásban érezte először azt, hogy „megérkezett”. De azt tapasztalta, hogy több támogatás szükséges, mintsem a gyógyszerkiváltás intézése. A családok számára az elsődleges nehézséget ugyanis az jelenti, hogy a szerettük gyakran félelem okozta blokk miatt nem tud felkelni az ágyból. Ennélfogva a legfontosabb cél az aktivitás, a mozgásképesség visszaszerzése. 

A segítség hatékonyabb módját keresve talált rá Pásztor Gabriellára, a Stroke Neuro Rehab tulajdonosára és vezető gyógytornászára, valamint SNR-programjára, amivel remek eredményeket tudnak elérni stroke-rehabilitációban, betegek támogatásában. Majd 2021-ben elvégezte a trénerképzést. Az innovatív terápia szemlélete eltér a megszokottaktól, hiszen az érintetteket nem betegnek, hanem pozitív üzenettel felruházva stroke-túlélőnek nevezik, és a célja, hogy az egyénre szabott kezeléssel minél előbb lábra állítsa az illetőt. Andreának hála a nógrádiaknak nem kell Budapestre vagy távoli városok­ba utazniuk, mert házhoz viszi az életminőség-javító segítséget. 

– A stroke utáni állapotot befolyásolja többek között az, hogy hányadik agyiér-katasztrófáról beszélünk, a károsodás melyik agyi területen alakult ki, milyen mértékű, vagy, hogy mikor kapott az érintett orvosi ellátást. Gyakran visszamarad egy akaratlan izomfeszülés (szakmai kifejezéssel: spazmus), ami miatt néhányaknak egy mozdulat vagy a puszta érintés is fájdalommal jár. A nevezett problémán kívül okozhat még bénulást, beszédzavart, személyiségváltozást, a stroke-túlélő agresszívvé, fáradékonyabbá válhat, s nem ritka a depresszió, az életről való lemondás sem – sorolja a tapasztalatait a terapeuta. 

– Rövid és hosszú távú célokat tűzünk ki, például, hogy ki tudjon menni mosdóba és lekerüljön a pelenka. Szeretem már az első torna alkalmával felállítani az illetőt, mert ezzel be tudom bizonyítani neki, hogy igenis képes rá. Stroke után gyakori probléma a csapódó lábfej, kiforduló boka, külső talpélen járás vagy a hátracsapódó térd, amiket a túl feszes izom és a bénulás okoz. Ha az illető nem tudja előrelendíteni a lábát, akkor például gördeszkára tesszük a még nem engedelmeskedő végtagot, és feladatként adom, hogy meg kell rúgnia az előtte lévő dobozt. Ekképpen aktivizáljuk az agyi működést, újra megtaláljuk az adott izommal való kapcsolatot. A cselekvés ismétlés által tudatosabbá válik, a tartós rögzülés érdekében pedig funkcióhoz kötjük, például, hogy az adott kézmozdulattal ki tudja önteni a vizet az üvegből – mesél az egyénre szabott, sok-sok találékonyságot is megkívánó, alkalmazott módszerekről. 

A végtagvesztésnél, elmondása szerint, ugyan működnek az adott mozgásért felelős izmok, csak az a szervezetet érő hatalmas traumát (műtétet) követően legyengül, ezért szükséges erősíteni. Az érintettek rendszerint kapnak házi feladatul gyakorlást, mert ezáltal az előcsalogatott mozdulat még jobban rögzül és beépül a mindennapi működésbe. Bár sokat jelenthet a robotkesztyű és egyéb kiegészítő terápiák használata, a leghatékonyabb módszer mégis a torna, az aktív izommunka. Andrea szívén viseli az idős emberek, végtagot vesztettek, stroke-túlélők sorsát. Nemcsak házhoz jár, tart csoportos foglalkozásokat is, melyek által támogató közösséget teremt maga körül. 

– Akadt olyan kilencvenéves hölgy, aki háromlábú bottal már sétálni tud az utcán, egy fiatal édesapa visszakapta a jogosítványát, és azóta a feleségével még egy gyermeket vállaltak – számol be csillogó szemekkel a terápiával kapcsolatos pozitív tapasztalatairól. Megjegyzi, hogy aki céltalanná válik és nem talál örömöt az életében, azok számára a gyógyulás reménye is elhalványul. Ennélfogva szerinte az első nagy feladat a stroke vagy végtagvesztés után, hogy az érintett elfogadja a megváltozott élethelyzetet. S azt, hogy ebből kell kihozni a legtöbbet.