Mese

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége. Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, egyszer csak megszólal a ponty:
- Te szegény halászember, engedj el engem. Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdi tőle a felesége:
- No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
- Fogtam én egy nagyon szép pontyot.
- Hát miért nem hoztad haza?
- Úgy könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
- Hát akkor eredj vissza, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
{p}A halász és a felesége ugyanis egy kis kunyhóban lakott a tenger partján. Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
- Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty és megszólal:
- Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívánta.
Hát valóban, ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürög-forog a konyhában. A halászember egy ideig nagyon boldog volt. De egyszer csak megint azt mondja a felesége:
- Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk.
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
{p}Kastélyt akar, meg hogy grófok legyünk.
Egy kis idő elteltével felbukkan a hal és így szól:
- Eredj haza, úgy van, ahogy kívánta.
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett az egyik szobából a másikba.
- Most már csak meg vagy elégedve?! - szólt oda az asszonynak. A felesége nagyon boldog volt. Ám másnap, alighogy megébrednek, azt mondja az asszony: - Hallod-e! Eredj ahhoz a halhoz, és mondd meg neki, hogy királyné szeretnék lenni és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Ott azt kiáltja:
- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem. Királyné szeretne lenni, palotában lakni.
Eltelik egy kis idő, előjön a hal és mondja:
- Eredj haza! Úgy van, amint kívánta.
{p}Ahogy hazaér a szegény ember, nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota, a  sok fényes katona majd' elvette a szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, amikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
- No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
- Meg - feleli az asszony boldogan. Ám alighogy megvirradt a másnap, így szólt az urához: - Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotákat, várakat akarok, amilyen a világon nincs.
Hát csak addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem. Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotákat, várakat akar, amilyen a világon nincs.
{p}Zavaros lett a tenger vize, hullámzott, és csak sokára jött elő a ponty, mérgesen szólt:
- Igaz, hogy ezért sem dolgozott meg, nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta.
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népeség volt mindenütt. Azt kérdi a feleségétől:
- Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony nagyon boldognak is látszott. De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának:
- Hallod-e! Eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni. Azt akarom, hogy mindenki nekem hódoljon, és az emberek leboruljanak a lábam előtt. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott, szabódott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja szomorúan:
{p}- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott,  és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukkant a hal:
- Mit akar a te feleséged?
- A világ úrnője akar lenni, hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
- Jól van, ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet, és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok. Eredj haza, megtalálod őt a halászkunyhóban!
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis kunyhóját, és benne a feleségét, aki ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán ma is élnek, ha meg nem haltak.
(Magyar népmese)