Nagy Bandó élete a kabarén túl

Nagy Bandó Andrást a hetvenes évek végén ismerte meg a közönség, amikor az egykori szegedi-deszki kőművesmester megcsillogtatta tehetségét az 1982-es humorfesztiválon. Úgyszólván egyik napról a másikra lett az ország kedvence, de a hozzá közel állók jól tudják, hogy hosszú évek áldozatos és céltudatos munkája gyümölcsözött.

EgyébBorzák Tibor2004. 04. 22. csütörtök2004. 04. 22.
Nagy Bandó élete a kabarén túl

A sikeres pályakezdést töretlen előadói pálya követte. Nincs olyan hely az országban, ahol Bandó ne lépett volna fel. Folyamatosan szerepelt a televízió képernyőjén és a rádióban, sőt az írással is eljegyezte magát. Az utóbbi években kevesebbet hallunk róla.
{p} Nem feltétlenül csak azért, mert orfűi otthonából ritkán mozdul ki. Más oka is van a hallgatásnak. (Nagy Bandó Andrással régi ismeretségünk okán tegeződünk.)- Mit adott neked a humor?- Ha arra gondolok, hogy mintegy harminc éve lépek föl, és még mindig "érek annyit", hogy engem kérdezz, akkor nyugodtan mondhatom, mindent: közismertséget, népszerűséget, karriert, emberek figyelmét és szeretetét, szellemi kalandot, s ne kerüljük meg: jólétet. Tulajdonképpen mindazt, amit bárki más sikeres, elismert embernek a pályája; legföljebb ez esetenként vagy időnként közismertebb siker, olyan, amit, épp az örömszerzés miatt, többen követnek nyomon.
{p} A humornak köszönhetem, hogy "valaki" lettem, hogy ismert lett a nevem; igaz, ebben benne vannak az egyéb, hozzám kapcsolódó történetek is. A humoron keresztül ért be a tehetségem és teljesedett ki a személyiségem.- Ma is elmondhatod ugyanezeket?- Annyiban változott a helyzet, hogy a humor mint műfaj valamivel kevesebbet jelent számomra. Túlírtam magam: mintegy negyven-ötven órányi kabaré, megszámlálhatatlanul sok humoreszk, tárca, publicisztika és jelenet került ki a kezemből.
{p} Úgy érzem, elég volt. Nem akarok mindenáron kabarét írni.- Netán elveszett a humorérzéked?- Dehogy! Örömszerző hobbiként szeretném gyakorolni az írást, eltávolodva a világnézetileg kétfelé húzó közélettől, az arany közép keresgélésével.- Példaképet is találtál hozzá?- Márai Sándor azt tanította, és magam is vallom: aki ír, nem kötelezheti el magát politikai oldalaknak, kizárólag az általános emberi elérése és ábrázolása lehet a célunk. Ma túl sok a "kiszolgáló humorista", nem szükséges szaporítani a sort. A "szórakoztató" műsorok elütnek az én világomtól, belőlük kimaradni inkább mázli, mint pech.- Őszintén mondd meg: nem hiányzik az állandó jelenlét?- A közszereplést ma már a drogfüggőkéhöz hasonló állapotnak látom. {p}

Ha benne vagy, más sincs a tudatodban, mint az, hogy ha nem jönnek a meghívások, ha nincs meg a rendszeres szereplés, összeroppansz. Ehhez az én esetemben újságfüggőség is társul, hiszen naprakésznek kell lenni, írni kell az aktuális eseményekről. Nézni kell a nézhetetlen valóságshow-kat, gagyi folytatásos műsorokat, mindent, amit az átlagember néz, hogy a kabaréban beavatottként beszéljek róluk a tévét néző átlagembereknek. Én meg nem akarom ezeket nézni. Inkább olvasok. No de Márai, Hamvas Béla vagy Krasznahorkai László könyvei nem kabaréalapok, legfőképp nem az átlagemberek "szórakozása". Értékes élményeket gyűjtök, élek meg, de ezekkel ki is zárom magam a szórakoztatás populáris változataiból.
{p}Tehát ez az én döntésem; akkor viszont miért hiányozna az, amiből kihagyom magamat, azzal együtt, hogy meg is feledkeztek rólam mind a kollégák, mind a szerkesztők.- Nemrég komoly szívproblémáid voltak, élet-halál közt lebegtél. Mire döbbentettek rá a megpróbáltatások?- A helyzet súlyos volt, de nem reménytelen. Talán hihetetlen, de biztos voltam abban, hogy rövid idő múltán ez már csak egy intermezzo lesz az életemben. Mivel évekkel előtte is határozott elvek szerint, igencsak megtervezetten éltem, alig kellett változtatnom az életvitelemen. Engem nem a szívműtét gondolkodtatott el, sőt, csak igazolta, hogy helyesen élek, csak így tovább.
{p} Az álmodott sorskönyvem szerint közel kilencven évig fogok élni, ennek a "projekt"-nek kell megfelelnem, eszerint élek. Amire a műtét ráébresztett volna, azt már előtte is tudtam.- Van-e ereje viccelődni egy humoristának a kórházi ágyon?- Ha életben marad, van.- Visszaállt a korábbi menetrend?- Lassabb a tempó. Fellépésekből kevesebbet vállalok, de ezt a szívritmuszavartól függetlenül is terveztem. A napi nyolc-tíz kilométernyi futás megmaradt, jött hozzá heti három-négy teniszparti, egy-két fallabda, telente kondi és egy-két hét síelés, nyaranta úszás, szóval nagyon magam alatt vagyok...- Amennyiben?- Duplán figyelek magamra: napi három adag gyógyszer, a derekamat óvom, a vállam ropogását hallom, de kiegyeznék avval, hogy most húsz évre, így, ahogy vagyok, megálljon az idő. Szellemi frissességemet a sok elolvasott könyv és az esetenkénti ankétok, vitaestek adják.
{p} Köszönöm, megvagyok! Az otthonunk tökéletesen alkalmas a nyugalmas létre. A jó levegő, a csönd és a szép környezet talán ad valamit az egészséges, esetleg hosszú élethez.- Orfűi remete lettél?- Visszakérdezek: lehet remete az, akit írók százai vesznek körül? A magány csöndjét és békességét hasznosan megélő ember sosem fog az egyedülléttel járó kínokra hivatkozni. Végül persze mindenki magányosként távozik, halálunkra rettenetesen magunkra maradunk, nem árt hát szoktatni szívünket a csöndhöz. - Egymást követik a könyveid. Az írás lételemeddé vált? - Talán nem is csak maga az írás vonz, hanem a gondolkodás, a tépelődés, a keresés, viszont ha ezt írva adom közre, meg kell tanulnom szépen írni. Ha pedig ezen az úton lépdelek, el kell érnem, hogy csak irodalmilag értékelhető alkotásokat jelentessek meg.
{p} Az András könyve - Fordított teremtés négy kiadást ért már meg, a második könyvemet, a Kútásó címűt kétszer nyomtuk; az olvasók a megmondhatói, sikeres-e a próbálkozásom. Az Úton-útfélen csak elindítója volt ennek a folyamatnak, de az Ízes beszéd már komolyabb kísérletnek mondható.- Végleg az irodalom útját választottad?- A szép magyar nyelv hatása alatt élek és írok, válogatva a szavaimat.
{p} Ez az egyetlen út, amelyen szívesen járok, s ma már többet jelent, mint az az út, melyen ide érkeztem.- Miről szól a következő könyved?- Címe sok mindenről árulkodik: Álmodott szerelmeim. Az ünnepi könyvhétre jelenik meg. A történelem híres, ismert nőivel, asszonyaival kerülök szerelmi viszonyba egy érdekes időutazás során, de ez csak az egyik része a kötetnek. A többi írás is a szerelemről és az együttélésről szól, és hiszem, adok valami pluszt azok számára is, akik e témakörben otthonosan mozognak. A jó szerelmes holtig tanul.k k kNagy Bandó András kulturális témájú írásaival ezeken a hasábokon olvasóink is rendszeresen találkozhatnak a jövőben.      (A szerk.)

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek